ugroeva blogja

ugroeva•  2015. október 13. 13:08

Volt egyszer...


Volt egyszer egy pillanat
Nap lement a kert alatt
S jött a bíbor alkonyat
Forró nyár egy perc alatt
Aranyhídon áthaladt
Téren időn utazgat
Szép emléke itt maradt

ugroeva•  2015. szeptember 23. 01:49

Elengedlek én

Szemedből távolodik a régi fény,

Szívdobbanásaid rég nem az enyém.

Kalandos utad legyen örök élmény!

Menj! Soha ne hagyjon el a szép remény!

Fuss! Légy végre szabad! Elengedlek én!

Létem legyen poros, könnyes képregény…


ugroeva•  2015. szeptember 22. 20:56

Kérdés

Fáj még a tegnap

fáj még a mai nap

fájni fog holnap

holnapután elmúlhat?

ugroeva•  2015. szeptember 20. 16:38

Mint vándormadár

Mint vándormadár,

ó, de sokszor útra keltél!

Hosszú útról, – megfáradva,

mindig hazatértél.

Kályha mellett melegedtél,

kis kuckódban megpihentél.


De, holnap,.... holnap, újra indulsz!

Hív a muszáj, vár az ismeretlen!

Ajtón, észrevétlenül majd kiosonsz,

a búcsút, emlékként itthon hagyod.

Jaj, hadd ne fájjon! Lelked lelkesen

integet, ám oly nesztelenül,

nehogy a csend megijedjen,

nehogy a csend felébredjen.

ugroeva•  2015. szeptember 20. 16:24

Valahol...

Sír az elmúlás, sír a lélek,
kietlen, kopár tévelygések...
Kísértik sivár szürkeségek,
kétséget keltő reménységek.
Felsóhajtanak az emlékek,
oly távoli homályos képek,
ködbe veszett szép lányregények.
Remegnek a rejtőző fények,
valahol tárbortüzek égnek.