ugroeva blogja
VersNem tudom...
Nem tudom miért fájtál
hisz soha nem is voltál
semmiből felbukkantál
magadnak kitaláltál
lelkeddel megrajzoltál
bennem tüzet csiholtál
szívemben kalimpáltál
csalfán elvarázsoltál
jól távirányítottál
mint kósza szél, távoztál
csak egy képzelet voltál
tudd, mégis nagyon fájtál.
Üdvözöllek...
Üdvözöllek telihold!
Ablakomon vigyorod.
Lehetnék jó barátod,
Ám lenéz a varázsod.
Aludnék, de nem hagyod,
Erődet fitogtatod.
A világot uralod,
Csillagokkal megosztod.
Hatalmat Isten adott,
Ha kéri, visszaadod,
Hisz’ te is őt szolgálod.
Lejárhat mandátumod.
Fényben úszó telihold,
Tégy egy jó szolgálatot,
Hulljon rám, álomporod,
Ringasson el mosolyod!
A Nagymester színes palettája
Minden ősszel,
amikor már alig zöldell,
megjelenik a Nagymester.
Őserő ösztönével,
titkos ecsetével,
arannyal, ezüsttel,
lágy, lüktető pasztellszínekkel,
harmonizálva kék éggel,
gomolygó fellegekkel,
gyöngyfűzért szövő harmatcseppel,
tavaszt, nyárt elsuttogó szellővel,
alkotni vágyó természettel,
cselszövő Hold, Nap erejével
egész Föld kerekével remekel!
Volt egyszer...
Volt egyszer egy pillanat
Nap lement a kert alatt
S jött a bíbor alkonyat
Forró nyár egy perc alatt
Aranyhídon áthaladt
Téren időn utazgat
Szép emléke itt maradt
Elengedlek én
Szemedből távolodik a régi fény,
Szívdobbanásaid rég nem az enyém.
Kalandos utad legyen örök élmény!
Menj! Soha ne hagyjon el a szép remény!
Fuss! Légy végre szabad! Elengedlek én!
Létem legyen poros, könnyes képregény…