8. A BŰNRŐL

Legelőször is meg kell említenem a bűn egy pokolian sötét fajtáját, amelyhez fogható fegyver nincs még egy az emberi szellem megsemmisítéséért folytatott háborúban. Ez az eredendő bűn. Az eredendő bűnről szóló tanítások azt sulykolják az egyszerű halandónak, hogy a születése pillanatától, pusztán az ember mivoltából fakadóan egy gyakorlatilag levethetetlen teher nyomja a vállát. Igazság szerint az intézményes vallás kínál valamiféle megoldást a megszabadulásra, viszont mindenféle garancia nélkül: ha egész életedben azt csinálod, amit mondunk, lehet, hogy jobb lesz. Hogy ne lehessen mindenféle józan okoskodással sarokba szorítani az ígérgetőket, közbeiktattak egy nagyon hatékony szűrőfeltételt, ami lehetetlenné teszi az ellenőrzést. Ahhoz, hogy kiderüljön, a hívő egy életen át mindent jól csinált-e, meg kell halnia. Ügyes, nem?

Az eredendő bűnből lehetetlen kimosakodni, az egyszerű halandó a legjobbat akkor teszi magának, ha helyből elutasítja az egészet. Kizárt dolognak tartom, hogy egészséges lelkületű ember veleszületett igazságérzetét ne piszkálná, hogy az üdvösségért folytatott küzdelemben ilyen méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozzák, úgy, hogy senki sem kérdezi meg, mi erről a véleménye. Van az egésznek még egy irritáló mozzanata. Mégpedig az, hogy az embert az eredendő bűnben maga a végtelen hatalmú mindenható Isten találta érintettnek — hát ember legyen a talpán aki ez ellen fellebbezhetne. A küzdelem olyan reménytelennek tűnik, hogy kész csoda, hogy akad valaki a világon, aki belevág. De hagyjuk is ezt a képtelen zagyvaságot!

Mielőtt a bűn fogalmát közelebbről megvizsgálnánk, elevenítsük fel kicsit, hogy miről is van szó valójában. A Teremtés örömből jött létre, lényegében a megnyilvánult isteni szándék öröme az, ami az egészet áthatja, ami a teremtett világ összetevői számára a létezés örömeként érzékelhető, a létezés puszta tényéből fakadóan. A dolgok elrendezése szerint, mivel minden ezt az örömöt szolgálja, minden teremtett dolog ennek az örömnek a részese és létfeladatában a fenntartója is egyben. A feladat végrehajtásában az eszköz a lélek, amely minőségében semmiben nem különbözik a forrásától. Így van értelme egyáltalán a szabad akaratról is beszélni, hiszen szabadság csak egyféle van — az, amit lehetőségeiben nem korlátoz semmi. Azaz, hogy… Valami mégis csak korlátot szab a lehetőségeknek! Ez pedig az, hogy isteni természetében az ember felelős a Teremtésért, a Teremtés öröm-természetének fenntartásáért. Ez a Feladat.

Már majdnem el is érkeztünk a bűn fogalmához. Valószínűleg sokan érzik már ezek után, hogy a gondok ott kezdenek jelentkezni, ha valaki a szabad akarattal visszaélve szembe megy a Feladattal. Akkor, ezek szerint minden ember, aki nincs tisztában az életfeladatával, cselekedeteiben, gondolataiban folyamatosan bűnt követne el, anélkül, hogy tudna róla? Hát ez eléggé hasonlít az eredendő bűnre, az azzal kapcsolatos igazságtalan, leküzdhetetlen hátrányra. Nem is ez a helyzet! A Teremtés minden szabályában, törvényében igazságos, így a Feladattal kapcsolatban nem elvárás, hogy bárki is, megfelelő tudás hiányában helyesen döntsön. Az viszont, a teljes felelősség értelmében elvárás, hogy a megfelelő tudás birtokában, mindenki helyesen döntsön! A különbség gondolom mindenki számára érzékelhető.

Előbbi esetben egyszerű hibáról beszélhetünk, aminek természetesen szintén viselni kell a következményeit, de ez szükségképpen nem olyan súlyos, mint az utóbbi esetben.

Ezzel el is érkeztünk a bűnhöz magához. Bűn tehát az, ha megfelelő tudás birtokában helytelen döntést hozunk. Tehetnénk egy pontosítást a dologhoz annyiban, hogy a helytelen döntést tudatosan, kifejezetten ártó szándékkal kell meghozni, ez azonban felesleges, hiszen a megfelelő tudás egyben magában foglalja annak tudását, hogy a helytelen döntés mindenképpen ártalmas a Feladatra nézve.

A hiba és a bűn között a következményekben lényeges különbség van. A hiba egyszerű, személyes következményekkel jár, amely kijavításának lehetőségét a Teremtés első két szabálya teljesen önműködően állítja újra és újra a hibázó elé mindaddig, amíg az a javítást meg nem cselekszi. Ezzel szemben a bűn következményei súlyosabbak, hiszen a Teremtés öröm-természetével szemben megnyilvánuló ártó szándék a kegyelemből való kitaszítódással jár. Nehezítés hozzá, hogy a jóvátétel nem működik automatikusan, a bűnnel terhelt személynek akaratlagosan kell helyrehoznia, amit elrontott.

Látható, hogy ebben az elrendezésben kizárólag a szabad akaratnak van szerepe, semmiféle eleve elrendeltség vagy eredendő állapot nem befolyásolja a dolgok kimenetelét. A bűnnel kapcsolatos választásban tehát az ember számára nincsenek elérhetetlen eszközök vagy leküzdhetetlen nehezítések, a csodafegyver, a szabad akarat rendelkezésre áll annak alanyán keresztül, ami az ember mivolt kissé rejtett, de feltárható megnyilvánulása — az EGÓ. Róla már írtunk korábban.