5. A HITRŐL

A korszellemnek köszönhető, hogy a hit az emberi erények netovábbjává vált. Ez valójában nem jelent mást, mint hogy az idők során a civilizáció, mint sok minden mást is, a hitet is intézményesítette, egyúttal meghamisítva annak valódi értelmét, jelentőségét.

A hit veszélyes dolog, és nem árt tisztában lenni azzal, hogy milyen tulajdonságai hordozzák ezt a veszélyt.

Hinni annyit jelent, hogy az ember — akár önszántából is — lemond a tapasztalás bizonyosságáról. Hinni ugyanis bármiben lehet. Bármiről lehet bármit hinni, a hitet nem terheli a bizonyosság kényszere. Ez furcsa módon oka és okozata is egyben annak, hogy a hit tárgya mindenkor az elérhetetlen messzeségbe távolodik a hívőtől. Nyilvánvaló, hogy ami elérhetetlen, azzal kapcsolatban fel sem merülhet a bizonyítottság igénye, arról nem beszélve, hogy az elérhetetlen, megragadhatatlan dolgokkal kapcsolatban tulajdonképpen bármiféle kérdésfeltevés is értelmetlenné válik. Ennyi. Ez logikusan nem is lehet másként, hiszen a hit abban a pillanatban megszűnik létezni, amint valamilyen oknál fogva megtapasztalhatóvá válik, amire irányult. Könnyű belátni, ha egészen hétköznapi példákra gondolunk: ilyenek a tudományos elméletek, amíg bizonyítást nem nyernek. Ha már itt tartunk, őrült nagy szerencse vagy mi, hogy az emberiség egy jelentős része a krisztusi tanításokban szereplő Mennyei Atyában hisz, akinek országába a szeretet kiteljesítésén keresztül lehet eljutni.

A hit tárgyának elérhetetlensége egy bizonyos ponton magával hozta annak igényét, hogy a közösségben mindenkor legyenek olyan személyek, akik — legalább is a saját maguk meghatározása szerint — képesek közvetíteni a végtelen távol és a hívők között. A történelemből tudjuk, hogy ez folyamatos visszaélések özönét zúdította a mindenkori társadalmakra. Ezt talán felesleges részletezni.

A közvetítők jelenléte az intézményesített hitrendszerekben aztán azt eredményezte, hogy az ember szellemi életével kapcsolatos fogalmak az önjelölt közvetítők által szabadon manipulálhatóvá váltak. Ennek a tudatos manipulációnak esett áldozatul legelső sorban is Isten meghatározása, és vele együtt a hozzá tartozó fogalmak is, úgyis mint szabadság, erény, kötelesség, rend, hogy csak néhányat soroljunk fel a legfontosabbak közül. A végére hagytam azt a fogalmat, aminek szándékos félreértelmezése vitte végbe a legsúlyosabb rombolást az ember szellemi állapotában. Ez pedig a BŰN fogalma.

A bűnről is szót fogok ejteni a következőkben.