3. A TUDATOSSÁGRÓL

Talán úgy lesz a legegyszerűbb, ha elmondok egy példázatot a tudatosságról.

Egy családapa egy fárasztó nap estéjén, amikor már mind a három gyerek ágyban volt, anyuka pedig még a konyhában csomagolta a másnapi tízóraikat, elpilledve nyomogatta a tévé távkapcsolóján a gombokat, amikor hogy, hogy nem, egy természetfilm csatornára kapcsolt. A környezetszennyezésről szólt a dokumentumfilm és elborzasztó képek rohamozták meg szinte azonnal, a mindent elárasztó műanyagtól haldokló állatokról, pusztuló erdőkről, agyonszennyezett vizekről, szmogról és minden efféléről. A családapa máskor is látott már ilyesmit, de most talán az idő tehette vagy a fáradtság, hogy a látottak mélyen megrázták a lelkivilágát. Komoly, fojtogató lelkiismeret furdalás kerítette hatalmába olyannyira, hogy lefekvés után is még sokára jött álom a szemére.

Reggel zaklatottan ébredt és ez még csak fokozódott, amikor indulás előtt a kukában meglátta az előző napi vacsora és tízórai készítés maradványait: ők öten egy nap alatt is tekintélyes mennyiségű szemetet termeltek, és még hátra van a hét többi napja, a többi hét, a többi hónap és remélhetőleg még nagyon sok év...

Napközben aztán eszébe jutott a megoldás. De hiszen a ház végénél, a sarkon ott áll a négy hatalmas konténer, amikbe válogatva lehet gyűjteni a szemetet és hát a filmben is azt mondták okos, a természetért aggódó emberek, hogy már ezzel is nagyban hozzá lehet járulni a környezetszennyezés mérséklődéséhez. Apuka nagyon megnyugodott és este, leckeírás után leültette a kis csapatot a nappaliban, hogy vázolja számukra a jövő tennivalóit. A család várakozáson felül lelkesen fogadta az ötletet, már másnap neki is láttak a válogatásnak.

A kezdeti lelkesedés azonban idővel lanyhulni kezdett, ahogy múltak a hetek, hónapok, egyre gyakrabban fordult elő, hogy egész héten már senkinek sem jutott eszébe a szelektív hulladékgyűjtés, sokszor csak a szemét elszállításának előestéjén kezdett a család kapkodva eleget tenni az önkéntes vállalás teljesítésének. A családapa elégedetlen volt a társaság eltökéltségével, de nem tehetett egyebet a szóbeli buzdításnál, amivel lényegében saját magánál sem ért el különösebb eredményt. Azzal nyugtatta magát, hogy a dolog, ha döcögve is, mégis csak megy valahogy. Fogalma sem volt arról, mit tehetne annak érdekében, hogy az ügy fontossága valahogy jobban a családja hétköznapjainak előterében legyen.

Aztán egy nap a családapánknak, mert amúgy is egy nagyon jófej férj és apa volt, egy családi nagybevásárlás közben, a bevásárlókocsit tolva, megvilágosodása támadt! A kocsi tele gondosan kiválogatott termékekkel, színesen csomagolt árucikkekkel, mindenkinek amit szeret — de itt valami súlyos hiba van! Az általuk választott megoldás, a szelektív szemétgyűjtés nem lehet megoldás a problémára, ha egyszer az amit ők maguk csinálnak, az a gondok forrása — ők maguk állítják elő a problémát! Itt tolják maguk előtt, a pénztárnál kifizetik, berakják a kocsiba és hazaviszik... Apuka okos ember volt. Meg is rémült a gondolattól, ahová kilyukadt. Tudta, hogy ez egyelőre meghaladja a többiek felfogóképességét, szóval egyedül kell nekivágnia a dolognak: attól a naptól kezdve, ha csak a többieknek nem jutott eszébe, nem erőltette a szemétválogatást, viszont ahányszor csak vásárolni ment, mindenhol csak a szemetet látta. Keserves volt eleinte, de aztán belerázódott. Hónapokkal később vették észre a többiek, hogy a válogatnivalók között legfeljebb már csak papírzacskók vannak, azok is egyre csökkenő számban.

Eddig a történet. Talán világos a fentiekből, hogy mi a tudatosság: nem valami pillanatnyi, akár csak vissza-visszatérő elmefelvillanás. Tudatosnak lenni valami felől annyit jelent, hogy a gondolataim által szünet nélkül a része vagyok a dolognak, s a dolog is a részem. Benne élek a tudatosságom tárgyában.

Egy közbevetőleges kérdés: akkor mit jelent tudatosnak lenni Isten felől?

Amint látható, a tudatosság az ember szellemi felemelkedésének szempontjából nehezen túlbecsülhető fontossággal bír. Mégis, a legtöbbünk számára jószerével ismeretlen ez az állapot. De mi lehet ennek az oka? A válasz egyszerű, bár egyáltalán nem kézenfekvő. A tudatosságot az emberi szellemben betöltött helyéről kitúrta valami, ami bizonytalan, megfoghatatlan és nem közelebb visz a lényeghez, hanem inkább eltávolít attól. Ez a valami nem más, mint a HIT.

A következő írásban a hitről fogok néhány szót szólni.