Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
16. AZ EGÉSZSÉGRŐL ÉS A BETEGSÉGRŐL
txaba_thot 2024. október 29. 14:29 olvasva: 32
Hogy megértsük a téma lényegét — az oldal szemléletétől megszokott módon —, ezúttal is el kell kell rugaszkodnunk az általánosan elfogadott megközelítéstől. Tekintsünk tehát a kérdéskörre kicsit más szemszögből.
A Teremtés, bár végtelenül változatos és nagyon különböző dolgok alkotják, mégis egységes és teljes egész, ahol minden dolog minden más dologgal folyamatosan kapcsolatban van. Ez elsősorban érzékek feletti, metafizikai kapcsolatot jelent, viszont sok esetben a fizikai világban létrejöhet és létre is jön kölcsönhatás. A teremtett világ alkotórészei így vagy úgy hatnak egymásra.
A jelenségeket a hétköznapi elme szemszögéből nagyon nehéz megfelelően közelíteni, hiszen — ahogy az áldozatról szóló fejezetben is kifejtettük — az elme viharos működése a folyamatokat kizárólag egyfajta, drámai megvilágításban tudja értelmezni. Ez pedig akadályozza, hogy az összefüggéseket kellő mélységben vizsgálhassuk.
Kiindulásképpen újólag szögezzük le, hogy a Teremtésnek értelme van és a finomszerkezetébe eredendően bele van kódolva az egyensúlyra való törekvés. Bármi van jelen a létezés színpadán, erre tartósan csak akkor lehet képes, ha egyszersmind képes a környezetével egyensúlyba kerülni. Ez nyilván élő és élettelen dolgokra egyaránt érvényes, könnyebb lehet viszont a folyamatokat az előbbiekre vonatkoztatva elképzelni.
Bármilyen zavar támad a létezés szövedékében — emlékezzünk csak, a Teremtés minden dolgok lehetőségét magában hordozza —, annak két következménye lehet. Egyfelől a zavar okozóját a környezet kiiktatja, másfelől a környezet is, az új létező is alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, ezáltal létrejön egy új egyensúly.
Az előbbieket az emberre vonatkoztatva kijelenthető, hogy a környezettel való egyensúlyunkat egészségnek (a magyar szó rendkívül kifejező és láttató erejű), a megbomlott egyensúlyt, illetve a visszaállításának folyamatát pedig betegségnek nevezhetjük.
Talán nem szorul különösebb taglalásra a jelenségnek az anyagi valóságban megnyilvánuló mibenléte (kórokozók, immunrendszer), legfeljebb annyit érdemes kihangsúlyozni, hogy természetéből fakadóan az ember képes a gyógyulást mind anyagi, mind szellemi, lelki síkon pozitívan befolyásolni. Sokak számára hihetetlen lehet — még többek számára talán nem —, hogy az ehhez szükséges tudás szellemi értelemben mindenkinek a rendelkezésére áll.
Létezik ezen túlmenően az „egyensúlytalanságoknak” egy további fajtája, ami a fentebbiek fényében nem sorolható a betegségek közé, mégpedig azért nem, mert nem szorosan véve a környezettel való kölcsönhatás eredményeként jön létre. Ezek az úgynevezett civilizációs betegségek, még inkább állapotok. A különbség megértéséhez azt kell látni, hogy ezen állapotok minden esetben a külső körülményekre adott belső reakciók következtében jönnek létre, mégpedig szellemi, lelki síkon, ilyenformán a betegségekkel kapcsolatos megszokott módszerek alkalmazása jellemzően nem kecsegtet sikerrel.
Mint másutt olvashattuk, a civilizáció az emberi életet — a metafizikai gonosz hatásának köszönhetően —, minden szempontból torz körülmények közé kényszeríti. Ezen torz körülmények okozzák az összes civilizációs ártalmat a cukorbetegségtől a rákon, a magas vérnyomáson, a szklerózis multiplexen, az autoimmun betegségeken és a szív-és érrendszeri betegségeken át, egészen az Alzheimer-kórig. A sor természetesen nem teljes. Az ártalmak keletkezhetnek anyagi síkon (pl. a táplálkozással kapcsolatos dogmák vagy a mozgáshiányos életmód, satöbbi...), de mentális síkon is (félelem gerjesztés a médián keresztül, eltávolodás a természettől, az emberi kapcsolatok lerombolása, szeretettelenség, és így tovább).
E helyütt sajnos ki kell térnünk a modern orvoslás témakörére is, amelyhez fogható sötét „tudományt” keveset alkottak a történelem során, amelynek jelmondata akár az is lehetne, hogy mesterkedj addig, amíg mindent tönkre nem teszel... Az orvoslás mélyén meghúzódó baljóslatú szándékról sokat elárul az a közszájon forgó, tréfásnak beállított mondás, amely így szól: „Egészséges ember nincs, csak rosszul kivizsgált beteg”. Ízlelgessük egy kicsit a gondolatot, az esetleges hétköznapi tapasztalataink fényében!
Köztudomású, hogy az egyik legjövedelmezőbb iparág a gyógyszeripar, ahogy az is, hogy a gazdasági alapvetések következtében ezzel az iparral szemben is elsődleges követelmény a jövedelmezőség. Nem nehéz belátni, hogy az extraprofitot termelő iparág és az egészséges társadalom a jelen civilizációs keretek között összeegyeztethetetlen, ahogy az sem kérdés, hogy melyik fél kezében vannak erősebb, alkalmasabb eszközök, hogy a másikat megfossza a józan, megfontolt döntés lehetőségétől. Elkeserítő és mélyen erkölcstelen, hogy az egyik ilyen eszköz éppen az orvos, aki visszaélve a hozzá segítségért forduló beteg bizalmával, kiszolgáltatja őt a gyógyszeripar profitéhségének.
A modern orvoslás egészével kapcsolatban nagyon komoly kétségeket kellene, hogy felvessen a puszta ténye annak, hogy habár a diagnosztika, az orvosi eljárások és a felhasznált anyagok, illetve a mindezek hátterében álló tudásmennyiség az elmúlt évtizedek során elképesztő fejlettségi szintet ért el, a civilizált emberiség egészsége mégis soha nem látott, rossz állapotban van, a kilátásai az életminőséget illetően több mint tragikusak. Hogy ezek a tények nem tudatosulnak a társadalom széles körében, az nem véletlen. Egészen szorosan idetartozik az az elképesztő tény is, hogy az „egészségügy” annak ellenére is ilyen alacsony hatékonysággal működik, hogy hatalmas összegeket fordítanak a közpénzekből a fenntartására és működtetésére. Mindezek ellenére jól megfigyelhető, hogy a társadalom nagyobbik része számára az „orvoshoz járás” már-már rekreációs tevékenységgé vált ahelyett, hogy mindenki otthon, saját hatáskörében tenne meg mindent az egészsége megőrzése vagy helyreállítása érdekében. Ebben egyébként számos tradicionális rendszer nyújthat segítséget, akár pusztán csak a gondolkodásunk átformálásával: nincs gyógyíthatatlan betegség, csak gyógyíthatatlan beteg.
Viszonyunk a modern orvosláshoz csak egy, az életünket behálózó temérdek függőség közül. Ahhoz, hogy ezen változtathassunk, mindenek előtt tudatossá kell válnunk a tekintetben, hogy lehetetlenség teljes, boldog és nem mellesleg egészséges életet élnünk anélkül, hogy felelősséget vállalnánk saját magunkért. Ezt a felelősséget senki más nem vállalhatja helyettünk, még akkor sem, ha egyébként ezzel hiteget is minket annak érdekében, hogy a javára lemondjunk a józan döntés lehetőségéről. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a változtatás a hétköznapok valóságában egyáltalán nem könnyű, mégis ez az egyetlen kiút a civilizációs csapdából. Az egészséges létnek számos belülről fakadó összetevője van. Ezek talán legfontosabbika, hogy tisztában legyünk a saját szerepünk fontosságával, amelyet a létezés szövedékében betöltünk. E szerep alapvető jellemzője, hogy nőként vagy férfiként születtünk-e a világra?
Hamarosan szót ejtünk erről a megkerülhetetlen kérdésről is, hiszen tapasztalhatjuk a mindennapokban, hogy ez a sokáig megkérdőjelezhetetlennek tűnő téma is bizarr értelmezések kereszttüzébe került.
konvencios2024. október 30. 14:22
Hihetetlen kapzsi világ ez, pökér hugyér milliókat szeretnének keresni némely pszichopaták, hányás minden amerre nézel.
Pera762024. október 30. 06:48
Nagyon jó gondolatok. Köszönöm.
gyorisandor2024. október 29. 21:46
Népességnövekedés?
Életszínvonal növekedés?
A természet mindenre megadja a választ.