15. A CIVILIZÁCIÓRÓL

Nagyon nehéz témához érkeztünk és ez nem kizárólag a bonyolultságából fakad — sokkal inkább a hozzá fűződő érzelmeinkből. Gondoljuk csak el, valaki azt mondja valami számunkra — legalábbis látszólag — életbevágóan fontos dologról, hogy úgy ahogy van, rossz. Hát ez eléggé mellbevágó tud lenni, nem? Na, hát a civilizációnkkal pontosan ez a helyzet.

De menjünk sorjában.

Mit mondhatunk el a civilizációnk alapjairól?

Legelsősorban is, hogy lényegét tekintve anyagelvű. Ezt nem nehéz felfedezni, hiszen a civilizáció keretei között zajló élet minden mozzanata az anyag köré szerveződik. Az anyag érzékelése, az anyag ismerete, az anyag birtoklása áll a mindennapok középpontjában. Ebből fakad a vele kapcsolatos — a civilizáció egész szerkezetét egyébiránt szétfeszítő — legádázabb ellentmondás is: mivel az anyag a körülvevő világban, közelebbről a Természetben található, az anyag megszerzése, kiaknázása a Természet leigázásában és kihasználásában, végső soron elpusztításában ölt testet.

Ezzel szoros összefüggésben mindenképpen idekívánkozik, hogy a civilizáció szerkezetét egymással szorosan együttműködő intézmények hálózata alkotja. Az intézményekre bővebben is ki kell hamarosan térnünk, itt legyen elég annyi, hogy az egyik legfontosabb intézményt gazdaságnak hívják és a működésének alapelve már önmagában is ellentmond a Teremtés szellemiségének. Emlékezzünk csak vissza, korábban, az Istenről szóló fejezetben már szóba került az Egyensúly Törvénye, ami röviden annyit mond, hogy minden létező, amennyi erőforráshoz hozzájut az ingyen kegyelem által, ugyanannyit vissza is kell szolgáltatnia az örök körforgásba. A dolog rém praktikus! A szükséges — és elégséges — mennyiségű erőforrás visszajuttatása ugyanis teljesen önműködően zajlik, az élet esetében ez egészen kézzelfogható — az élet elmúltával az egyenletben levő egyenlőségjel túloldalára igen rövid időn belül egy nulla kerül. Gondolja végig mindenki mi történik akkor, ha az élő szervezet valamiképpen a szükségesnél jóval több erőforrást vont volna bele a működésébe! Könnyebb megérteni a dolgot, ha a létfenntartással kapcsolatban nem csak az elfogyasztott anyagot, hanem a felhasznált energiát is számításba vesszük.

Az imént említett, gazdasággal kapcsolatos alapelv a végtelen és lehetőség szerint egyre növekvő ütemű növekedés kívánalmában nyilvánul meg. Ez az az alapelv, amelynek mentén a gazdaság a legnagyobb közegyetértés által övezve működik, holott szemmel is jól látható, hogy mindeközben a környező világ megsemmisül.

Habár az egyre több erőforrást igénylő, kitermelő és előállító gazdaság a javakat egyre nagyobb mennyiségben teremti elő, ezen javak elosztását illetően azonban mégis az egész világra kiterjedő, durva egyenlőtlenségeket figyelhetünk meg. Ez is egy igen különös ellentmondás!

A teljesség igénye nélkül ejtsünk szót a civilizáció néhány további intézményéről. Mielőtt ebbe belevágnánk, a vizsgálódásunk tárgyát kétfelé kell választanunk. A civilizációnk bonyolult szerkezetét valós illetve elvont intézmények szövevényes hálózata alkotja.

A valós intézmények második legfontosabbika a politika, amelynek célja tulajdonképpen a gazdaság torz működésének a társadalmakkal való elfogadtatása amellett, hogy a politikát működtető viszonylag szűk társadalmi csoport az egyik jelentős haszonélvezője a fentebb említett elosztásbeli egyenlőtlenségnek. Hasonló okból van szükség a médiára is, ami az emberi gondolkodás befolyásolásának legfontosabb eszköze. Meg kell említenünk e helyütt a tudományt is, amelynek eredeti célja — a világ megismerése —, már csak elenyésző jelentőséggel bír, fő működési területe jó ideje a gazdaság érdekeinek kiszolgálása, szinte kizárólag a haszonszerzést tartva szem előtt. Nagyon fontos eleme az intézmények hálózatának az oktatás. Gondolhatnánk, hogy az élettel kapcsolatos tudás átadására jövő generációinak az oktatás a legideálisabb terepe. Ez azonban nem így van, a mindenkori következő nemzedék felkészítése akkor megfelelő, ha az az oktatási rendszerben az intézményekhez való minél jobb igazodást sajátítja el. Intézmény ezeken kívül a művészet is, ami látszólag az ember szellemi-lelki épülését szolgálja, azonban ez sem fedi a valóságot, hiszen többnyire a művészet sem más, mint a haszonszerzésnek egy különleges módja. Az intézmények közé tartozik az igazságszolgáltatás is, aminek az adott keretek között vajmi kevés köze van az igazsághoz, sokkal inkább valamiféle mesterségesen megkonstruált jogrendszerhez, aminek igen jól érzékelhetően nincs más célja, mint elfedni az átlagember elől a mindennapokkal kapcsolatos valóságot.

A sort hosszasan folytathatnánk, viszont kicsit általánosabban megközelítve a kérdést már most leszögezhetjük, hogy a civilizáción belül lényegében minden intézmény. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk mind közül a legfontosabbat, ami tulajdonképpen keretbe foglalja az imént említett intézményeket, ez pedig az állam. Az állam elviekben egy emberi közösség működésének — ennél fogva fennmaradásának — legfőbb eszköze lenne, az imént felsorolt civilizációs jellegzetességek azonban egyértelműen ellentmondanak ennek.

Teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, mire jó az, ha valami intézmény? Hát, ami minket, egyszerű halandókat illet, kijelenthetjük, hogy nagyjából semmire. Az intézmények legfontosabb tulajdonsága, hogy eltűnik belőlük az ember. Ez még akkor is így van, ha amúgy a legtöbb intézménynek van "arca", ami általánosságban a vezetőjével azonosítható. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, valójában nincs másról szó, minthogy az emberrel együtt a felelősség is eltüntethető. A felelősség eltűnésével pedig mód nyílik arra, hogy egy — a társadalom életére rendkívül káros — jelenség felbukkanjon: a hétköznapi valóság manipulálásának lehetősége.

Mielőtt belevágnánk a civilizáció szövetének szétbontogatásába, röviden és általánosságban még ki kell térnünk az elvont intézményekre is. Ezek a legtöbbször magatartásformákat határoznak meg a társadalom tagjai számára, mégpedig azon célból, hogy az egyén a lehető legjobban legyen képes illeszkedni az intézményrendszerbe.

A félreértések elkerülése érdekében valamit nyomatékosan le kell szögeznünk: az elvont intézmények legnagyobb része az emberi közösségek működésének, mi több fennmaradásának fontos kellékei. Más lapra tartozik, hogy a civilizáció keretei között ezek nagy része is eltorzult, szerepük megváltozott, jelentőségük elcsökevényesedett. A jobb érthetőség kedvéért, néhány elvont intézmény: a család, a házasság, a vallásosság, kötelesség, hazaszeretet, a férfi-női viszonyrendszer, és így tovább. Talán egyszerűbb megérteni az elvont intézményeket, ha arra gondolunk, hogy ezek nem pusztán fogalmak, hanem kivétel nélkül valamiféle magatartásforma-rendszert határoznak meg, amelyek jellemzően az emberi közösség létezésének egy-egy fontos részét szabályozzák.

Ezek után talán már nem lesz váratlan, ha azt mondom, hogy a valóságos intézmények lényegében az elvont intézmények kiszorítására alakultak ki. Mondok példákat. Itt van mindjárt a természetben élő ember vallásossága, ami rendesen az emberen túli, az ember feletti valósággal való kapcsolat személyes tapasztalatából fakad. Helyette ott van az egyház dogmatizmusa. Vagy a velünk született igazságérzet helyébe lépett személytelen jogrendszer. Vagy az ugyancsak a születésünk pillanatától működő, a környezetünkkel való ösztönös egyensúlyra törekvésünk helyett ott van az orvostudomány. Vagy a teremtett világ — benne az életünk — megbecsülése helyett a pénz. Ne feledkezzünk el a tapasztalatok jelentette tudásról sem, ami helyett ott az információ. És még hosszasan sorolhatnánk.

Már ebből is látszik, hogy itt valami nagyon nagy baj van. Pedig a java még csak most jön!

Ha kicsit jobban megvizsgáljuk a civilizáció alapjait képező intézményeket, észrevehetünk valami furcsaságot. Vegyük például a gazdaságot. A gazdaságnak valójában csak kisebb részét képezi az értékteremtés, a nagyobbik része nem áll másból, mint a javak közvetítéséből — ez a kereskedelem. Kereskedni bármivel lehet, még olyan dolgokkal is, amik nem léteznek, gondoljunk csak a pénzpiacokra. Vagy vegyük a médiát, ami információkkal kereskedik, ráadásul ezek jelentős része sem a valóság leírására létrehozott információ. A tudomány sajátos — nem feltétlenül a társadalmak érdekeit tükröző — szempontok szerint csoportosított tudást közvetít a világ és a társadalmak között.

Azt kell látnunk, hogy a civilizáció keretei között zajló életünk szinte másról sem szól, minthogy különböző elosztó- és közvetítőrendszerek folyamatai között bolyongunk, kiszolgáltatva intézményeknek, amelyek működéséről nem sokat tudunk és amelyek tetszés szerint manipulálhatják az életünknek tulajdonképpen bármelyik részét.

Emlékszünk még a gonoszról szóló bejegyzésben leírtakra? Mi is volt a legfőbb tulajdonsága? Teremteni nem képes, legfeljebb közvetít... Hogyan?!

A következtetés helytálló, bármilyen ijesztő is. A civilizáció a gonosz felségterületévé lett, ha egyáltalán nem volt az már a kezdetektől fogva.

Gondoljunk bele, itt ez a csodálatos, szépségben, javakban bővelkedő bolygó, ahol a belátható történelmen keresztül mindig, mindenhol és minden rosszra fordult! Valami, mélyben munkálkodó erő folyvást kikezd, elsilányít, végül elpusztít mindent, ami önmagában értékes és a létezés teljességéhez nélkülözhetetlen lenne. Megszámlálhatatlan növény- és állatfaj halt már ki az idők során, de nem élhették túl ennek az erőnek a rombolását emberi kultúrák tucatjai se, pedig a történelem — legalábbis a hivatalos álláspont szerint — még csak tízezer éve tart… A változás mostanra — rossz értelemben — csak annyi, hogy a technológia fejlődésével a romlás egyre vadabbul, egyre ellenállhatatlanabb erővel zajlik — de meddig még?

Nyomasztó gondolatok. Ha kicsit jobban elmélyedünk a körülöttünk zajló élet felszín alatti folyamataiban, mindenhol ezt a sötét, baljóslatú távlattalanságot találjuk — nem csoda, ha a társadalmaink kétségbe esetten menekülnek a realitások elől, méghozzá olyan módon, amit az elanyagiasodott, emberi minőségéből kivetkőzött civilizáció kínál: a fogyasztás mindent lealacsonyító és elsorvasztó létmódjába merülve.

A civilizáció, ha meggondoljuk, semmi olyasmit nem kínál, ami az emberi létezésre pozitív hatással lenne és ami a legriasztóbb, elveszi a legalapvetőbb dolgot is, ami nélkül nem lehetséges teljes és méltó életet élni. Ez nem más, mint az EGÉSZSÉG.

Hamarosan megvizsgáljuk az egészség és betegség problémakörét is.