Szilánkok

halott lány lebeg a vízen
- megölte -
suttogja az éj lágy szele
sírt, élni akart
könyörgött, hasztalan
talán jobb is így ,
úgysem volt jövője
- mindenét elvette -
csendet remélve
sodródik tovább törékeny,
hideg teste

elcsépelt történet
mit rég megírt a költészet
tiltott szerelem
tragédia több felvonásban
legyintve fordulunk tovább
idejét múlta
ostoba romantika
egymásért halálba rohanó
álompár
meseként is unalmas már
sablon -

 21. század
valóság -
létezik  számtalan
szétszakított pár
kiknek a holnap semmit sem ér
már
ám valami hiányzik
manapság
a küzdeni akarás

emiatt győz mégis a „sablon”
bátorság és tett
győzedelmeskedett akkortájt

(mára csak a gyávaság maradt)
…

elpazarolt idők
hasztalan érzelmek
test kell
lélek nélkül
fél-mondatok teherként
szerepelnek
ködös emlékeidben
elhasználod
megunod
kidobod
volt lelke?
mondott valamit?
- nem emlékszem -
( visszhangzik valahol egy fájdalmas éjjen )

Rohanó árnyak
sóhajtásai érintkeznek
elfojtva
csupán
fejet lehajtva
mennek el egymás mellett
titkolt vágyaktól
sorvadozva
feloldozást várva
állnak sorba…

"Ha valaki arra büszke, hogy egy mosolyt álarcként használ, az elég hamar elbukik... Soha nem lehet majd megbízni benne." (saját)