Szilánkok
Egy gondolatom
„mert megkívántam”
részeg…
a megfelelő pillanatra vár
részeg…
hogy lecsaphasson áldozatára
részeg…
ez a mentség
részeg…
lefogja karját kicsavarja
részeg…
falhoz vágja
részeg…
csukló majd’ törik
részeg…
sikoly, sírás, segítség nem érkezik
részeg…
visszaél erejével
…„mert megkívántam”…
(2013)
(A bántalmazottakért, akikért senki nem szólal fel.)
Egy kiállítás margójára
Gyermekként ábrándoztál
bárányokkal, felhőkkel
játszottál
álmodtál virágokat
s állatokat
Midőn felnőttél
vásznakon élénk
képzeleted életre keltetted
Lelked folyton kitárod
pasztellel, olajjal
ragyogtatod
Istentől kapott ihleted
érzékeny, puha kezeiddel
lágyan fested meg
*szeretettel festőművész nővéremnek, akinek újabb kiállítása nyílik meg november 19-én
(2010)
Hív a végtelen
Nézem a végtelen kékséget,
ezt a gyönyörű, szépséges folyót...
(magával ragadó)
A messzi távolban megpillantok
egy magányos kis hajót.
Sodorja az áramlat a nyugalom tengere felé...
Vágyakozva nézem, s elhiszem
Nekem is ott a helyem.
(2010)
Szemben álló
Elveim nem tagadva
hittem benne,
Míg ő árnyékomban
sütkérezve jutott előre
- vesztemre -
Egyedül állok
- ismét -
széllel szemben
Lelkem búskomoran
dalol
Régmúltat idézve,
hol érték volt
Az eszme,
hogy nem köpöd magad szembe...