Szilánkok

semmi sem jó
semmi jó sem jő
s a jövő fekete fellegként öltöget nyelvet 
ró rám még több terhet
életre képtelen érzésekkel
taposnak el
féreglyukba nyomva enyészik el
az utolsó lehelet
leveszi rólam gondterhemet
spirálba fojtott magzatok
gondolataként becsavarodok

Szent Ágoston

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Bomba robban
szívszakadva roskad
ki életben marad
fel sem mer nézni
vérben fürdik
az utca újra s újra
kiutat keresve
tengerre menekül
nem sejtve, hogy
ez lesz a veszte…

…technikai okokból az életemből
minden elmarad…

Vérrel írt szavak
ajkamra száradt
sikolyok
fojtogatnak.
Üvölt  a lélek
a téboly viharában
Táncol a magány
Zuhan a test
Rohan az elme
Menekül a szenvedélybe