Szilánkok

turk.eva•  2016. augusztus 29. 03:37

csodás!

Szent Ágoston

Ne sírj, mert szeretsz engem!

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

turk.eva•  2016. április 20. 03:32

Körbezár a halál


Bomba robban
szívszakadva roskad
ki életben marad
fel sem mer nézni
vérben fürdik
az utca újra s újra
kiutat keresve
tengerre menekül
nem sejtve, hogy
ez lesz a veszte…

turk.eva•  2016. április 9. 02:17

feladtam


…technikai okokból az életemből
minden elmarad…

turk.eva•  2016. február 18. 02:36

Káosz


Vérrel írt szavak
ajkamra száradt
sikolyok
fojtogatnak.
Üvölt  a lélek
a téboly viharában
Táncol a magány
Zuhan a test
Rohan az elme
Menekül a szenvedélybe

turk.eva•  2016. február 12. 01:10

Gérecz Attila: Az Isten balján

Gérecz Attila:

Az Isten balján

Nekem már szitok az Isten szó a számon.
Én nem a haldoklót, az élőket szánom.
Már a tavaszban is csak öldöklést látok,
minden új élet új, Istenre szórt átok.
Születünk, s ez nem cél, csak istenítélet,
percnyi örömünkért fizet meg egy élet.
Élek, s ez gesztus csak; vezeklő ígéret:
“Amíg te élsz anyám, addig én is élek.”
S ő sejti, hogy vágyom, vágyom sírbadőltét,
hívő, szent mosolyát könnyek összetörték.
A kedvesem beteg. Oly szép, imahalvány...
és szeret míg a láz fest csókszínt az ajkán.

Ím vedd Uram a sorsom; úgy lankad Elébed,
mint Krisztus-fő amely már tövisekkel érett!

(Gyűjtő, Kisfogház, 1954.)


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom