Szilánkok

Amikor újra könnyek potyognak 

fel sem tűnik, 

hogy megint hazudott nekem valaki.

Csak én lehetek hibás 

- visszhangzik -

Mindenért bocsánatot kérjek,

tán azért is, hogy élek?

Nem, 

már tudom, mennyit érek.

Az arcod halványul

Feledésbe merül mint, én 

Kinek nem-léte a könnyebb út 

Neked 

Megtagadsz,

Mintha sosem ismertél 

Volna

Melyik valóság az amiben 

Mi együtt lélegzünk 

Neked csak hazugság 

Nekem az élet 

Meghaltam érted 

Nem tudom ki vagy 

Álarc mögött meghúzódó 

Árny -

Talán 

Köddé vált álom 

Lettem

Nézz rám, Istenem 

bűnös gyermekedre,

Egy mosolyod is

Feloldoz.

Egy havas téli reggelen életet adtál nekem...

Mindig mellettem voltál az elmúlt évek során, S most is Te vagy, ki mindig vigyázol reám, 

Drága Édesanyám.

Segítettél járni, ha elestem, újra s újra talpra állni.

Mint forrásvíz, mi a Természethez nélkülözhetetlen,

A Te önzetlenséged úgy táplál engem.

Szereteted sosem apad el, Még ha bánatot okozok sem fordulsz el.

Mosolyogsz, megsimítod arcom...

Áldott legyen minden lépted, Ígérem, egyszer mindent meghálálok Neked.

Köszönöm az életem, s hogy ilyen csodás vagy nekem.

(Sajnos már nem él...)

Tudományos arány, avagy az állítás ironikus megközelítése 

Vegyünk egy egyszerű példát:

"Minden relatív"

Egzakt tudomány szerint.

A filozófia szintén megfogalmazta

a kételkedem abban, hogy kételkedem 

tézist.

Az irodalomban, a képzőművészetben gyakorlatilag minden szubjektív. 

Tehát összegezve a válaszom:

Állítani az arányt nem minden nézőpontból lehet.

(2025. Március )