Szilánkok
trauma-ptsd
rémálmok követnek
félelmek gyötörnek
ha hozzám érnek
összerezzenek
mikor múlnak el
a borzalmas emlékek
arról a napról
mikor
kegyetlenül
összetörtek...
nem értem..
-muszáj azt a régi ösvényt taposni?
az ajtó zárva van
szobámban csak sötétség
és bánat lappang
fényt nem remélve
(halállal ismerkedve)
fekszem
hallgatom lassuló sóhajom
(elvágyódom)
ridegség árad be
minden résen
reménytelenül
buta vágyaim
elhaltak
és nem kínoznak
végre
a jóból sosem elég :)
ha megtaláltad,
ne engedd
bár hetente
„Igazi”-ra lelni
majdhogynem szerencse
szíved nagy
beleférnek sokan
akár egyszerre
óva int anyád
túl sok a menyecske
te legyintesz
s buzgón vasalod
hű selyeminged...
(kilóg a sorból az írás, de így jött az ihlet:)
Edgar Allan Poe
"Aludj, szavam fel nem zavar,
Hisz álmod oly tökéletes!
Ébredj? Fény várjon, zivatar?
Sírj és nevess?
(...)
Aludj! Még bűvkört jár vele
Egy álom: Szellemed nyugodt;
De szertefoszlik Édene
Ébred s zokog."