Szilánkok

Zsibbad, fáradt 

Mindene

Kimeríti élete

Lányaiért mindent megtenne

Engedd hát most 

Nekünk, akik szeretünk

Tegyünk érted

Közel vagy távol 

Ideje pihenned

(Áginak, kedves barátnőmnek szeretettel)

Ne irigyeld, ha a világ előtt

Fejét büszkén fenn hordja valaki;

E büszke fő a fáknak árnyi közt

Szomorúan fog majd lehajlani.

Ne irigyeld a vidám kaczagót,

E boldogságban fürdő homlokot,

Ki tudja: hogy magányos éjjelen,

A forró párnán hogy sír, hogy zokog.

S ne irigyeld az élénk érdeket,

Ha tesz, törekszik és küzd valaki:

Magányában tán fáradt, csüggedőn,

Kimerülve fog összehullani.

E büszkeség, e kaczagás, e dacz,

Mind hiú, nehéz tettetés ez itt:

Minden szivnek van egy titkos sebe,

A mely örökké fáj, sért vérezik.

Forrás: www.eternus.hu - Tóth Kálmán versei

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborus éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

Ködös árnyjáték 

Mögé látó idegen

Lelkemben olvas 

(2017)

Szertefoszlott,

miben hittem

Elnémít 

Ítéleted

Zavart a ritmus 

Kihagy néhány ütemet

Arcod fakul

Sötétbe borul 

A tekintet

Rideg

Mindenhol kísért 

A pillanat, 

talán az utolsó 

Egyedül 

Sikitanék

Nem engeded