Tóth Kálmán: Ne irigyeld

Ne irigyeld, ha a világ előtt

Fejét büszkén fenn hordja valaki;

E büszke fő a fáknak árnyi közt

Szomorúan fog majd lehajlani.

Ne irigyeld a vidám kaczagót,

E boldogságban fürdő homlokot,

Ki tudja: hogy magányos éjjelen,

A forró párnán hogy sír, hogy zokog.

S ne irigyeld az élénk érdeket,

Ha tesz, törekszik és küzd valaki:

Magányában tán fáradt, csüggedőn,

Kimerülve fog összehullani.

E büszkeség, e kaczagás, e dacz,

Mind hiú, nehéz tettetés ez itt:

Minden szivnek van egy titkos sebe,

A mely örökké fáj, sért vérezik.

Forrás: www.eternus.hu - Tóth Kálmán versei