Szilánkok

Vers
turk.eva•  2025. március 9. 03:58

Édesanyám

Egy havas téli reggelen életet adtál nekem...

Mindig mellettem voltál az elmúlt évek során, S most is Te vagy, ki mindig vigyázol reám, 

Drága Édesanyám.

Segítettél járni, ha elestem, újra s újra talpra állni.

Mint forrásvíz, mi a Természethez nélkülözhetetlen,

A Te önzetlenséged úgy táplál engem.

Szereteted sosem apad el, Még ha bánatot okozok sem fordulsz el.

Mosolyogsz, megsimítod arcom...

Áldott legyen minden lépted, Ígérem, egyszer mindent meghálálok Neked.

Köszönöm az életem, s hogy ilyen csodás vagy nekem.

 

(Sajnos már nem él...)

turk.eva•  2024. december 11. 00:22

Egy régebbi adventi versem



Advent varázsa 


Kisgyermekek csillogó szemekkel
figyelik a szépülő
tereket.
Díszek kerülnek ablakokba,
boltokba,
bármerre tekintenek,
ragyog az utca.
Megnyílik a forgatag,
ajándékok
s csupa jó falat
illata csalogat.
Listák készülnek,
mi legyen a fa alatt.
Hosszú négy hét
várakozás után
eljő a nagy pillanat:
megszületik Jézus,
Isten fia!
Ő a legszebb ajándék,
a karácsony lelke,
életünk értelme.

turk.eva•  2024. november 4. 15:01

Tóth Kálmán: Ne irigyeld

Ne irigyeld, ha a világ előtt

Fejét büszkén fenn hordja valaki;

E büszke fő a fáknak árnyi közt

Szomorúan fog majd lehajlani.


Ne irigyeld a vidám kaczagót,

E boldogságban fürdő homlokot,

Ki tudja: hogy magányos éjjelen,

A forró párnán hogy sír, hogy zokog.


S ne irigyeld az élénk érdeket,

Ha tesz, törekszik és küzd valaki:

Magányában tán fáradt, csüggedőn,

Kimerülve fog összehullani.


E büszkeség, e kaczagás, e dacz,

Mind hiú, nehéz tettetés ez itt:

Minden szivnek van egy titkos sebe,

A mely örökké fáj, sért vérezik.




Forrás: www.eternus.hu - Tóth Kálmán versei

turk.eva•  2024. november 2. 03:58

Ady Endre: Az Úr érkezése


Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.


Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborus éjjel.


És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

turk.eva•  2024. szeptember 27. 23:04

Egy kiállítás margójára

 

 

Gyermekként ábrándoztál
bárányokkal, felhőkkel
játszottál
álmodtál virágokat
s állatokat
Midőn felnőttél
vásznakon élénk
képzeleted életre keltetted
Lelked folyton kitárod
pasztellel, olajjal
ragyogtatod
Istentől kapott ihleted
érzékeny, puha kezeiddel
lágyan fested meg

 

 

 *szeretettel festőművész nővéremnek, akinek újabb kiállítása nyílik meg november 19-én

(2010)