Hív a végtelen

turk.eva• 2024. szeptember 15. 01:18 • olvasva: 92

Nézem a végtelen kékséget,

ezt a gyönyörű, szépséges folyót...

(magával ragadó)

A messzi távolban megpillantok

egy magányos kis hajót.

Sodorja az áramlat a nyugalom tengere felé...

Vágyakozva nézem, s elhiszem

Nekem is ott a helyem.

(2010)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

turk.eva2024. szeptember 17. 19:51

Megértelek...

legland2024. szeptember 16. 15:04

@turk.eva: Ez jutott; elvágyódni...

Florine2024. szeptember 16. 11:40

Szép vágyakozás!
:)

turk.eva2024. szeptember 16. 01:00

Úgy látom, sokan elvágyódnak így vagy úgy...
Köszönöm, hogy olvastad!

legland2024. szeptember 15. 17:21

Beleéltem magam versbe...Szép, filozofikus!

turk.eva2024. szeptember 15. 14:05

Az biztos kedves Perzsi.

Perzsi.2024. szeptember 15. 13:51

Szerintem sokan vágynak a nyugalom tengerére.

turk.eva2024. szeptember 15. 12:56

Kedves Ágnes!

Köszönöm szépen!

turk.eva2024. szeptember 15. 12:55

Köszönöm szépen.

turk.eva2024. szeptember 15. 12:55

Lehet :)

S.MikoAgnes2024. szeptember 15. 06:25

Ó, mennyire ott lenne nekem is a helyem , nyugalomban, fájdalmak nélkül drága Évikém! Gyönyörűre írtad: 💖

okeanus2024. szeptember 15. 06:21

skary2024. szeptember 15. 05:38

mindönkinek