Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mary Elizabeth Frye
turk.eva• 2015. november 1. 02:17
"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."
/ Mary Elizabeth Frye /
turk.eva2015. november 2. 02:17
Köszönöm Őrni :)
Elolvasom.
Ernest2015. november 2. 01:12
Igen, ismerem jól a verset, valóban nagyon szép.
Ideteszek egy eléggé hasonló témájú alkotást, mely előbb született... :)
http://blog.poet.hu/Ernest/hardy-:-ne-sz
turk.eva2015. november 2. 01:10
Örülök, hogy tetszett :)
Rozella2015. november 1. 22:07
Nagyon szép vers, köszi, hogy idehoztad!
Steel2015. november 1. 17:24
Szeretem ezt a verset nagyon. Az egyik leggyönyörűbb amit elmúlásról, életről, szeretetről valaha is olvastam.
Törölt tag2015. november 1. 07:58
Törölt hozzászólás.
skary2015. november 1. 05:07
klasssz :)