trex21 blogja

Személyes
trex21•  2011. július 22. 17:14

egy kis emlék

Gyerekkori emlék

Ahogy bandukoltam hazafelé megfogadtam, hogy ma nem szólalok meg.
Köszönt a szomszéd, és én csak hetykén bólintottam.
Halottam is hangját, ahogy leteremtett, de csak vállat vontam.
Na, hazaértem, csendben beléptem a lakásunkba, anyám köszönt , és én csak bólintottam.
Szerintem nem tudta mi bajom, én csak kuncogtam magamban.
Na, megjött az öcsém, hetykén üdvözölt, de én csak meredten néztem.
Azt, mit is mondott nem írom le, de azóta fáj a hátam, mert úgy hátba vágott a kis dög!
Már csak apám volt hátra, ö nehéz eset lesz de, nem szólalok meg. Mégha agyon is vág!
Belépett az ajtón, anyám arcát megcsókolta, öcsém kócos haját mégjobban összeborzolta.
Rám nézett mosolyogva, és köszönt, de én csak néztem bambám, mint egy idióta.
Mérgesen lekevert egy nyakast, majd annyit mondott: - Bolond vagy fiam!
Öcsém arcát szemem sarkából lestem, ahogy rajtam röhögött, hú... megtudnám verni most.
Eljött a vacsora ideje, három teríték volt az asztalon, de nekem nem terítettek.
Álltam bambám és csak néztem. Na, most tényleg nem tudtam megszólalni.
Nem is szóltak hozzám. Csak álltam és vártam, hogy anyám odahív,... hogy üljek le.
Apám mély hangján öcsémhez szólt:- Bátyádat nem láttad még ma? Ö, mint idióta csak annyit mondott:- Na, ő meg ki? Nem kellett sok, elbőgtem magam. Anyám arcát lestem, de csak félénken...
Odajött, homlokon csókolt és a fenekemre vágott. Azt hiszem megtanultam a leckét egy életre