trex21 blogja

Pusztulás


Égessétek el szennyes ruháitok!
Melyet anyáitok adott rátok.
Égessetek el mindent!
A városokat,
ahol prostituált gyermekek árulják testük
egy szelet kenyérért.
Hol kutyavizeletbe fetrengő hajléktalan
részegen maszturbál az aluljáró bejáratánál.
Hol kukába turkáló öreg nyugdíjas éhesen turkál.
Égessétek fel minden szent helyet!
Hol Jézus hirdette a feltámadást.
Gyújtsátok fel atyái nk örökségét.
Égjen a Nagykörút, a Lánchíd.
Az öreg sárga villamos száguldjon az elmúlásba.
A macskaköves úton végig a bosnyákig.
Állítsatok keresztfákat.
Hadd égjen ezernyi júdás.
Fedje az eget tüzes égbolt.
Tüzes pokolba süllyesztve
szennyes városotok.

Égessetek engem!
Kötözzetek meg!
Vessetek a nap forró tüzébe!
Sebeimbe szórjatok sót.
Hadd marja le húsom.
Fehér csontom zúzzátok porrá.
És vessetek a feledés homályába.

Haldoklom, haldoklom.
Fekszik a csend az ágyamon.
Fehérségem beterít.
Álok ágyamnál.
Lenézek, 
s nézem magam ahogy süllyedek.
Hangokon lépkedem.
Ordít minden!
Síkit félelmem!
Szinte vonyít.
Mint űzőt vad rohanok!
Négykézláb mászok.
Rajzolok meztelen testeket!
Pornográf önmagam ahogy
kívánom szerelmem.

Örült elmém póráz nélkül rohangál.
Nincs ki féken tartatná!

Istent látom lógni fent az égen.
Angyalok repkednek körülötte.
Fülébe súgnak.
Biztos rólam sugdolóznak.
Szárnyaik vérvörösen izzanak az égen.

Nevetek!
S örült hangon hívom.
De nem felel!
Csak nézi eltorzult arcom!
Ahogy imádkozom!

Hol a kezdet, s hol a vég.
Köztes létem a tiéd.
Fogad,
és kínozd!
Elmém!
Ne sajnálj.
Élvezd szenvedésem.
Atyám.
Mint drog olyan vagy nékem!
Függök tőled.
Mint te tőlem!
Kezemen karmok tépem húsom.
Lásd szenvedek én is!
Örült vagyok mint eme világ!
Amely be fogata elmém!

Újpesten a panelházak tövében.
Körbe táncol az unalom.
Alkalmi barátok meg sodorják utolsó álmuk.
Csak állunk,
És színesbe vált az éjszakánk.
Lent pinyonál.....
anyám részegen áll az erkélyen,
ordít, amint apám hátulról,
szerelmesen megtámogatja.
Elveszett fiatalság.
Halva született álmok.
Barátok haverok.
Ennyi, mi meg maradt nekünk.
Reménytelen jövőnk.
Romokban hever.

Unottan lógatom, lában.
Amint,
terpeszkedik a vágy bennem.
Hogy még egyet szívjak.
Egy utolsó mámoros érzés.
És meg hal bennem az álom.
Ostoba zsernyák, feszít.
Oktat mint ostoba állatot.
Züllött felnőtt világ.
Meghiúsult álmokkal.
Bennünk elő ifjúságuk hallva született.
Has,
alkoss,
gyarapíts,
hirdeti egy meg kopott grafiti felirat.
Mi csak nevetünk.
Tehetetlen dühünkben.
Lent a pingpong asztalnál,
össze gyűltek a barátok.
Megsodorjuk mi meg maradt nekünk.
Szerencsétlen életünk.
Üveges szemel haldoklunk.
Minden este.
Nincs anyám,
nincs apám.
Sem hitem.
Meghalt a külvilág.
Szét vert fejel támolyog mellettem az élet.

Van egy csajom, szőke szépség.
Imádom ha térdel,
és szerelmesen csókolgat oda lent.
Miközben jókat, szívok az életből.
Zajlik az élet.
Az éjszakában.
Prostik, stricik,és a drog kábulatában.

Gyerekkori emlék

Ahogy bandukoltam hazafelé megfogadtam, hogy ma nem szólalok meg.
Köszönt a szomszéd, és én csak hetykén bólintottam.
Halottam is hangját, ahogy leteremtett, de csak vállat vontam.
Na, hazaértem, csendben beléptem a lakásunkba, anyám köszönt , és én csak bólintottam.
Szerintem nem tudta mi bajom, én csak kuncogtam magamban.
Na, megjött az öcsém, hetykén üdvözölt, de én csak meredten néztem.
Azt, mit is mondott nem írom le, de azóta fáj a hátam, mert úgy hátba vágott a kis dög!
Már csak apám volt hátra, ö nehéz eset lesz de, nem szólalok meg. Mégha agyon is vág!
Belépett az ajtón, anyám arcát megcsókolta, öcsém kócos haját mégjobban összeborzolta.
Rám nézett mosolyogva, és köszönt, de én csak néztem bambám, mint egy idióta.
Mérgesen lekevert egy nyakast, majd annyit mondott: - Bolond vagy fiam!
Öcsém arcát szemem sarkából lestem, ahogy rajtam röhögött, hú... megtudnám verni most.
Eljött a vacsora ideje, három teríték volt az asztalon, de nekem nem terítettek.
Álltam bambám és csak néztem. Na, most tényleg nem tudtam megszólalni.
Nem is szóltak hozzám. Csak álltam és vártam, hogy anyám odahív,... hogy üljek le.
Apám mély hangján öcsémhez szólt:- Bátyádat nem láttad még ma? Ö, mint idióta csak annyit mondott:- Na, ő meg ki? Nem kellett sok, elbőgtem magam. Anyám arcát lestem, de csak félénken...
Odajött, homlokon csókolt és a fenekemre vágott. Azt hiszem megtanultam a leckét egy életre