2012
Az élet egy utazás. De nem mindegy hová jutsz el közben és meddig tart. Tudom, hogy amit leírok, ami és aki vagyok furcsa érzelmeket válthat ki azokban, akikkel találkozom. De milyenek is ezek az érzelmek többnyire? Talán amikor még gyermek voltál, akkor veszítetted el őket. Vagy elrabolták tőled? Vissza kellene utaznod térben és időben és visszaszerezni mind. Az ilyen utazás nagyon fájdalmas lehet. De nem fájdalmasabb, mint kiülni éjjel az ablakba álmatlanul és sajnálni magad a veszteségeidért. Ráadásul sokan annyira fiatalok még az önsajnálathoz. Persze láttam már tizenévesen ronccsá vált lelki aggastyánokat is. De öreg barátomra szívesebben gondolok: úgy sétált el a Mennyországba 83 évesen, hogy előző este még megszidott engem, mert meglátta rajtam, hogy megsiratom elvesztését. Azt mondta, hogy az élet ajándék. Ha nem vigyázunk rá és nem éljük meg minden percét teljesen, akkor úgy porladnak szét az ujjaink között a napjaink, mint a finom homokszemek. És egy nap, már üres kézzel rájövünk, hogy mennyi mindent mulasztottunk el. Ő teljes életet élt. Ezért nem félt a haláltól sem sosem. Mert aki fél, az elfelejt élni is...
Szerkesztő: voodoo
Figyelők: 8