toto70 blogja

Szűkül a tér,
lüktet az ér,
fröccsen a vér.
Pontosan mér
és könnyűnek találtatott.
Él vagy talán halott?
Jó ideje zombi,
dolgát teszi,
néha-néha azért
megkönnyezi.
Nem könyörög, nem érvel,
állva hal meg, nem térdel.
Emelt fővel veszi sorsát,
tudata a legfőbb korlát.
Nem engedi tovább vinni,
az életben ismét hinni.
Egész múltja kérdőjel,
nem otthona már e hely.

Kénes gőzben úszó mocsár 
közepén vertem tanyát,
kezemben félig telt pohár 
feledtet sok-sok csatát.
Megkeményedett lelkemet 
nem sikerült mentened,
valami elveszett bennem, 
s vágyom a végtelenbe.
Vágyom a boldog mámorra, 
de nem a sikátorra,
ahol örömöt ad a tű,
émelyítő izzó fű,
üveglapon tetszelgő por,
garázsbolti kannás bor.
Nekem érzés kell, szerelem 
vagy legalább kegyelem,
mely enged boldogan halnom 
csendben, ha jön az alkony.

                      megváltoztam
                      összetörtem
                     múlt és jelen
                      összezörren
                  nem az vagyok már ki voltam mosoly helyett ülök zordan
                  vékony mezsgye min haladok lelkem mélyén kincskacatok
                nehezítik minden napom felcsendül a kedvenc dalom
                     furcsa táncom
                     magam járom
                     túlvilági
                      éjszakákon
                      bús fejemen
                      sárkalapom
                      rózsafüzér
                      márványlapon
                      visszatérek
                     megígérem
                     átlépek a
                     kerítésen
                     csókom pihen
                     homlokodon
                     s eltűnnek a
                     vaskoloncok

ki gyakran vet
                                     sokszor vét
                                     emberi tett
                                      nagy a tét
                                    nem adja fel
                                      kicsit fél
                                    úgy illan el
                                       nem is él
                                 jól nézd őt meg
                                       ritka még
                                   vérét ne vedd
                                     inkább védd



                                 ki mind' el ver
                                        dőre vér
                                 mással nem fair
                                       lökve fér
                                     keveset mer
                                       sokat mér
                                    nem adja meg
                                       hanem még
                                 kér vagy elvesz
                                     majd elvész
                                    ha össze ken
                                      mint a kén
                              rád tapad és nem ereszt
                              erre figyelj jól jegyezd

Meghalt a tél, itt a tavasz,
kezdődhet egy újabb szakasz.
Szerelmet szór a kis ravasz,
pártalan most újraszavaz.
Ahogy nyílik barna barka,
lelke tekint jobbra, balra.
Keresi hát méltó párját,
hosszú útra útitársát.
Langyos szélben, verőfényben
sétál a pár merő kéjben.
Kéz a kézben, száj a szájon,
együtt szállnak pilleszárnyon.

Én meg ülök ketrecemben,
sötét verem melybe estem,
kietlen és kopár e táj,
lassan emészt, még jobban fáj.
minden...
semmi...
buta szavak
úgy változnak
mint a patak
csak az átlag
s középszerű
lehet elég
nyitott szemű
Ordítottam mikor jöttem,
eltelt hamar közel ötven.
Bujdokolva, szépen csöndben
eltűnök a fátyolködben.
Ahogy jöttem, úgy indulok,
csupasz testtel megtisztulok,
nincs mi tartson e világon,
szerelmünk már nem vigyázom.
hazug világ
hazug élet
hazudjuk csak
a sok szépet
mi értelme
az egésznek
végül úgyis
elenyésznek

Egy értelme van a létnek,
felkészülni gyötrő végre,
szenvedésre és halálra,
még mielőtt megtalálna.
Pártus herceg elé állunk,
elmondjuk, hogy mivé váltunk,
mely terveket tudtuk tenni,
s min kell még keresztül menni.
Ha a lelkünk érdemes rá
visszatérünk idő után,
kezdhetjük egy új eséllyel
szendén avagy szenvedéllyel.