tothdavid blogja

Kedd van. Mindenki a boldogságát ünnepli, vagy bánatában merül el. Én meg csak vagyok és várom a holnapot.

mit meg kellett tennem
nem tettem
és mivel nem tettem
el vesztem

Átlagos szombat, teljesen hozzá
szoktam az ehhez hasonlókhoz.
Délelőtt megbeszélés, után
rohanás hiszen én megígértem
 
megteszem, hát megtettem mit meg
kellett. Dolgom be nem fejeztem
s ez lett vesztem más helyen, ebéd
közben párbeszéd, főnökömmel.
 
Ajj! De elrohantam előre
inkább nem teszem, visszalépek
az ebéd elé, hogy mit tettem.
Kóvályogtam esztelen s esetem,
 
kénytelen, logikusan elkezdtem.
Felhívtam ŐT lenne-e énvelem?
Azt mondta hideg van, nem lehet
én nem bánkódtam várakoztam.
 
Megjött a csapatom meg tettük
mit meg kellett, már csak egy maradt
ebéd közben meg is beszéltük
bárcsak Ő vele ehettem volna.
 
Átkarolni, megölelni vágyakoztam.

Belekerült mindenem?
Észre sem vettem mivel,
Csak magamban beszéltem.
 
Szétbontani nem tudom,
Mert miden pillanatban
Ezt érzem magányomban.
 
Küzdök magam ördöge
Ellen, míg meg nem lelem,
Nyugtom forrását. Benne!

Első versem javított, de van mit csiszolni csak hol?

Nem szánalomra van szükségem,
Mert azzal nem jutok sehova.
A múltban sem segített tovább.

Habár igaz, el voltam tűnve,
Sőt nem is éltem    az eddigi órákban
Semmi láthatót nem tettem, a világban.

Csak a világ hagyott bennem nyomott,
Nyomokat, sebhelyeket de titkolom,
Elrejtem őket. Attól tartok van okom.

Úgyérzem nem mondhatom senkinek,
Pedig szeretném, keresem őt! Sőt!
Meg is van. De rettegek a valóságtól.

Félek ő nem így érez,
Félek, nem lát ő engem,
Vagy csak csalódásai
Takarnak ki szeme elől?

De vannak vágyaim,
Elfojtott érzéseim,
Melyek csapdába ejtenek,
És csak te menthetsz
Saját rabságomból.