Tóth Ágnes: Kitörölt évek
Bevezető
“Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.”-mondta Kertész Imre is. Ez mit is jelent egészen pontosan? Mit szeretett volna ezzel mondani? Személyes nézőpontom szerint azt, hogy mindegy milyen helyzet elé állít minket az élet, lehet az jó-rossz egyaránt, de tovább megyünk, hiszen az élet nem áll meg, akkor se, ha valaki meghal-megszületik.. Lehet szétesve, a fájdalomtól üvöltve, sírva, vagy éppenséggel boldogan. Én a fájdalomtól üvöltve részt éltem meg sokszor. Néha azt se tudtam ki vagyok, mi vagyok, miért pont ez, miért pont így!? Ezek a gondolatok több mint 4 éven keresztül öltek feleslegesen, és totálisan tönkretettek. Nagyon nehéz valamiből kimászni főleg ha egyedül kell ezt meg tennünk. Mi is az a trauma? Mi is az az öntagadás? Mikor leszek felszabadult nő? Vajon megéri küzdeni? Ezekre keressük a kielégítő válaszokat nap mint nap.
Szinte a fakó hétköznapok nehézségei olykor elsodornak a boldogságtól is, és olyan mintha nem lenne csoda se ezen a zord világon. Vajon ez tényleg így van? -részben igen.
Nos ezeket szeretném feltárni, megérteni, leírni, beleásni magam a témába, megosztani veletek, hogy másoknak is segítsünk rá ébredni arra, milyen meseország lakozik bennünk. :)