tormaili blogja

Mikor megszülettél,
akkor is tavasz volt,
vihar tombolt, vagy ragyogó napsugár,
május 5.-e volt, ennek 100 éve már.

Jöttél a "fájdalmak kertjéből"
a vérből, anya és testvér nélkül,
a "Jámbor napok" benned
szerelmet érleltek, s hagytad,
hogy elhidd, magadnak: Ő nem szeret!

Tanultál,s írtál,
mit írnod, üzenned kellett,
Párizs, a szerelem városa hívott,
hívott, hát menned kellett,
katona és fogoly voltál,
a nemzet katonája, az ellen foglya.

Megírtad "Tétova ódá"-dat,
mint szerelmi vallomást,
minden megérzésed, minden szavad
igazat jövendölt, csak az igazat.
Álmodból kihullt a jövő!
Gyilkos golyó vetette meg örök ágyadat!

2009.05.05. 100. születésnapjára írtam, de most is aktuális az események tükrében!

A Hit, melyben egykor hittem,
A Láng, mely égetett,
A Tűz, mely lángolt bennem,
A repülés hova lett?

A Tudás, az ismeret repített,
Az ismeretlen, a a végtelen felé,
A Tűz, mellyel oly sokszor játszottam,
Már nem lángol, parázslik-e még?

A hitem az istenben, még megvan,
A parázs hamvad, de izzik még,
Szeretnék elrepülni, szállni,
Az ismeretlen, a végtelen felé...

2008.12.04.