tormaili blogja

Csapdába estem, sötét verembe,
A szeretetem, a szívem csapdájába.
Lent a sötétben kuporog a lelkem,
Kiáltanék: Segítség! de hiába.

" Világot hamvasztottam el szívemben"
Így érzem én is, és vergődök.
Lelkem röptét a szív megbénítja,
Szeretetéhségben sínylődök.

Az idézet, József Attila: Mint gyermek... c. verséből való

2004.12.12.

csak feküdt
az udvaron
hol a macska
nem látom

csak egy veréb
a porban
nem fogta meg
de holtan

csak megláttam
az ablakon át
ez szíven ütött
eltalált

Feltámadt nyargalva a zord északi szél,
Vízbe fúl sok ezer öngyilkos falevél.
Felszisszen a nádas, szárát meghajlítva,
Szárnyát megfeszítve landol egy vadkacsa.

Felfortyan a víz is, medréből kikelve,
Kihűlt, jéggé készül nyári szeretete.
A száműzött hajók a parton pihennek,
Árbocuk nyikorog, így üzen a szélnek.

Csendes lesz ám a víz, megnyugszik télire,
Alszik a Balaton, életet vermelve.
Sok-sok vihart átélt, átvészelt már a tó,
Robbanó rianást bír a jégtakaró.

2013.11.26.  Mai sétám