9. - Visszatérés

9. Visszatérés.

Rég voltam ezen az oldalon. Nem is tudom mit kellene ide írni. Nem tudom fogok-e tudni egyáltalán írni bármit… Annyi kérdés van bennem. Sorra próbálom őket megválaszolni. „Nem kell kapkodni, csak szépen nyugodtan.” – hallottam megannyiszor. De a számok csak egyre nagyobbak lesznek. És én el fogok veszni benne. Tudok egyáltalán hasomlót nyújtani? Olyat, mint korábban? Helyes egyáltalán ez a kérdés?

 

Nem hiszem. Kinek kellene megfelelni? Ezeket a sorokat csak azért írom, lecsapoljam a saját gondolataimat. Hogy segítsek magamon. Senkinek nem kell megfelelni. Nem itt és nem most!

 

A munka világa. Kisgyermekként annyiszor hallottam róla. Tiszta szívvel hittük, hogy mennyivel jobb és egyszerűbb világ vár majd ránk. Elhagyva az iskola padjait kint a nagyvilágban. Itt vagyok immáron egy éve. Több, mint egy éve. A nagyvilágban. És milyen? Adja magát a kérdés. Ember, fogalmam sincs… Forgatom a telefonomat és keresem a jó szavakat. Valamivel több pénzem van. Igen, ez biztos. Szabadidőm? Egyébként az is van. Mármint nem kell hétfőtől péntekig 8 órában robotolnom. És ez valahol felszabadít. A tudat. De akkor élhetek is mellette, nem? Amúgy de! Csak nincs hozzá erőm. Vagy ez csak egy kifogás? Halmozom magam elé a gátat, mint árvízben a homokzsákot? Keresem a kibúvókat, miért nem érek rá?

Ha ez így van, akkor szégyellhetem magam. Elsőnek akarom arcon köpni magam. Hogyan vizsgáljam ki a dolgot? Mi az igazság?

Nem tudom megkérdezni az idősebbeket. Érdemben nem tudnak segíteni. Nem értik, amit én értek. Teljesen más generáció, teljesen más világ, ugyan azok a problémák. De vajon tényleg ugyan azok? 1/1? Nem hiszem… A környezet formálja ezt az egész katyvaszt. Egyszerűbb volt az ő világuk. A problémáik is. Szóval nekem senki ne mondja, hogy ugyan az ez az egész! Mert tökre nem!

Akkor beszéld meg a barátaiddal. Vajon ők is így éreznek? Ugyan ezt gondolják? Hasonló cipőben járnak? Vagy mizu? Akik azért tanulnak még, sokkal intenzívebb közösségben vannak. És akik nem? Akikkel vállnak vetve indultunk el a munka világába? Velük mi van? Vajon mit gondolnak? Ki kéne deríteni… Vagy oldjam meg saját magamnak a dolgot? Menni fog az, nem vagy te béna gyerek!

 

Annyi a kérdés. Oly kevés a válasz. De ennek most ki kellett jönnie. Nem fogok vissza olvasni. Ez így kívánkozott ki. Ez vagyok én, ezt tudom nyújtani. Kevéske, de őszinte.