8. Labirintus

8. Labirintus - Elmélkedés

Úgy gondolom az ember alapvető feladatai közé tartozik, hogy élete során önmagát is megismerje. Építse magát, alkosson egy képet arról, ki is ő valójában. Végső soron, hogyan várhatod el magadtól, hogy megismerj valakit, ha saját magaddal sem vagy képben? Hogyan várhatod el valakitől, hogy megértse gondjaidat, ha te magad sem vagy tisztában azzal, mi is történik veled éppen? Ha nem tudod ki is vagy valójában?

Amikor eljutok arra a pontra, hogy nyitok saját magam felé… Megállok a tükör előtt és mélyen a saját szemeimbe nézek. Csak bámulok előre és engedem, hogy gondolataim teret kapva átfolyjanak rajtam. Nem állítom meg őket. Jönnek és mennek. Pozitív és negatív dolgok egyaránt. Nem fogok közbe avatkozni. Csak engedem, hogy történjen, aminek történnie kell.

Mikor állok a magammal szemben válaszok után kutatva, úgy érzem magam, mint a Minótaurosz labirintusában. Elveszve a nagy semmiben, pontosan tudva azt, hogy az útvesztőben valahol vár rám valami. Magam sem tudom pontosan mi az. Egy dologban vagyok biztos: a bizonytalanságban. Elképzelésem sincs arról, hogy mi fog történni, ha találkozok a saját Minótauroszommal. Nem tudom tetszeni fog-e, vagy olyannyira elriaszt, hogy menekülni kezdek majd. Nem tudom, hogy fog kinézni. Állatias lesz, vagy saját magamat fogom látni. Vad lesz és nyers, esetleg kifinomult és udvarias? Nem tudom, hogy meg akarom-e ismerni. Lesz-e elég bátorságom ahhoz, elé álljak és a szemébe nézzek. És ha ezt megteszem… Utána mi lesz? Milyen hatással lesz rám? Szerénységre tanít és visszaveszek az arcomból? Önbizalommal táplál és bátrabb leszek? Kifordít magamból és teljesen más emberként hagyom majd hátra a labirintust? Kibontakoztat bennem valamit, amit rég magam mögött hagytam? Valami olyat, amit nem akartam felszínre engedni? Amit elástam jó mélyen, bízva abban, hogy nem kell vele többet szembenézni?  Annyi kérdés vetődik fel és ahogy megválaszolok, kettő jön a helyére. Borzasztó dolog a bizonytalanság, mégis ez az egyetlen érzés, ami szinte egész életünkben végig kísér.

És én csak bolyongok az útvesztőben, bizakodva, hogy ki is jövök onnan. Kijövök onnan úgy, hogy megtaláltam, amit kerestem. Kijövök onnan úgy, hogy valahol belül tudom: nem ez az utolsó alkalom, hogy itt jártam.