tjutka50 ,julcsi blogja
magány.
Elmentél,azóta nem találom a helyem,
a rózsákat ,mit szerettél nem gondozza senkisem.
Magányos élet,sok hervadt rózsa,
hívnálak vissza ,csak néhány szóra,
csak egy ölelésre,csak egyetlen csókra
magányban élek én,
nehéz a szívem,
Téged nem pótolhat
többé már senkisem.
Emléked,ha menni kell,
magammal elviszem.
búzavirág,búzakalász
Sétálgatok a határban,
búzatáblák mellett.
rálelek egy ki virágra,
s emlékezni kezdek.
gyermekként
búzavirágból
s kalászból fontunk
koszorút.
Felnőttként jó emlékezni,
egy kicsit újra gyereknek lenni.
most kishúgomé ez az út,
ő köt újra koszorút,
s ahogy kicsi kezét nézem,
a régi nyarakat idézem.
a régi napfényt,búzakalászt
búzavirág sokaságát.
újra járom a határt,
várva már az aratást
MOST TUDOM CSAK...
Most tudom csak igazán,
igazán most érzem,
milyen rosz így egyedül,
ilyen árván nékem.
Drága lelkű jóanyám,
ma már csak egy csillag,
akkor szép az éjszakám,
ha csillagként rám csillan.
Nehéz volt az élete,
ezer bánat rágta,
istenem,de sokat tett,
hogy jól éljen családja.
Alattomos betegség tört rá,
megadással tűrte,
gyermekeit vigasztalta,
akkor is nevetve.
Milyen is az anyai szív minden pillanatban,
egy anya tud csak így szeretni,
ölelni,ha baj van.
Egyedüli segítsége,
nagy betegségében,
kicsi,kopott rózsafűzér,
volt fáradt kezében.
Az imákat Édesanyám
oly lelkesen mondta,
úgy érezte,az imádság
a lelkét gyógyítja.
Elhalkult egy reggel ajka,
a rózsafüére,
párnája alatt pihent,
tőlem most ezt kére.
-vedd ki most a párnám alól
a rózsafüzérem,
nyomja hátam a keresztje,
minden részét érzem.
-Édesanyám.- az a kereszt,
a halál keresztje,
rózsafüzéred rátettem,
halott kezeidre.
Eljött e borzalmas este,
hogy el kellett menned,
itt a Földön véget ért már,
a te szenvedésed.
Legyen veled isten áldás,
imádkozom érted,
minden éjjel újra várom,
a te csillagképed.
Beragyogsz az ablakomon,
símogat a fényed,
s nem érzem azt,hogy a Földön
oly egyedül élek.
csak egy kis emberség
Ma lementem vásárolni ,s a kis boltban heves vitára lettem figyelmes. Egy két mankóval is nehezen járó idősebb hölgy sírva állt a pénztárnál,a pénztáros pedig közömbös arccal sértegette.-innen ki nem megy,amíg a szatyrát meg nem mutatja és a 855 Forintot ki nem fizeti.-De mikor bejöttem,megmutattam a szatyrom,ezt ami benn van a zöldségesben vettem-zokogta a hölgy,-csak 850 Forintom maradt.-Akkor minek jött vásárolni,ha nincs elég pénze,-replikázott pénztáros.Erre már többen közbeléptünk s négyen megosztva kifizettük a néni vásárlását.A pénztárosnak ezuton is üzenném,ha lehetne,több emberséget kérünk,mert lehet,hogy egyszer ő is kerülhet még szorult helyzetbe,s mindössze 5 Forintért cirkuszolt. A néni mosolyogva,de szemében még könnyekkel köszönte meg,hogy segítettünk,pénztárcájában megmaradt a kevés pénze,de ,hogy mosolygott,már megérte.-Köszönöm kedveseim-mondta búcsúzóul. S amint az üzletből kiléptünk kisütött a nap és az égen megjelent a szivárvány.
csalódás
az életem során annyiszor csalódtam,
ha valami bántott azt versbe foglaltam,
voltak olyanok,kik ezért kinevettek,
pedig a verseim mindig jól rímeltek.
Nyertem én már verssel versenyt,
de most szomorkodom,
talán rosszak most verseim,
ezt most nem tudhatom,
tiszta szívvel írtam,
mert a versben van lélek,
ha én nem leszek már,
ők akkor is élnek.