tjutka50 ,julcsi blogja

Édesapám nótája volt a vén cigány. Gyermekként próbáltam megtanulni,mert névnapján ezzel szerettem volna meglepni. Ferenc napra szántam a meglepetést,így volt időm tanulni. Kedves énektanárom is bevontam,hogy  hallgassa meg a nótát,s ő készséggel segített.Elérkezett a névnap,mindenki átadta ajándékát,már csak én maradtam hátra.Volt Édesapámnak egy kedves barátja,aki szépen tudott hegedülni,hát az én ajándékom így kiegészült az ő csodálatos hegedűkíséretével. Édesapámnak folytak a könnyei,de velem énekelte kedvenc nótáját.Nagyon beteg lett,s láttam rajta,hogy jólesne neki egy kis vigasz,hát elkezdtem énekelni a Vén cigányt.-Ez az én  búcsúdalom.-mondta .Rá két hónapra örökre elment, s én azóta ha rágondolok,hallom a neki oly kedves dalt.

Sokszor  búcsúztunk már,
fájón,könnyes szemmel.
Milyen érzékeny is
tud lenni az ember.
Mosolyogtam,hogy
ne fájon,
mikor elmentél
csak mikor egyedül maradtam,
akkor fájt,csak akkor sírtam.
Ha majd emlékszel rám,
s a boldog napokra,
a vidám percekre,
a kedves programokra.
tedd fel majd a kérdést,
mit mindig kerültél.
én szeretelek szívből,
de te nem szerettél.

Sokszor rámtörnek az emlékek,
van úgy,hogy nehéz a szívem.
A sors kegyetlen görbe tükre,
nem kímél bizony senkit sem.
Ilyenkor mindig megfogadom,
de megtartani sajnos már
nem tudom.
Nem szomorít el semmi sem
mert csak a szépre emlékezem.

Nem egész 2 hónapja vesekő robbantás miatt majdnem  rámentem , most ismét át kell élnem 12.-én az újabb tortúrát,-hiszen már van benne gyakorlatom. Kezelőorvosomtól kértem,hogy mivel 3 kőről van szó, s még mindig vesekatéterrel élek,inkább a műtéti megoldás mellett döntsünk.Ő viszont elzárkózik,mert hosszadalmas a gyógyulás,na és a műtétet neki kéne elvégezni.Így hát  marad a rizikó,vagy megúszom újabb vesekárosodás nélkül,vagy leáll a bal vesém végleg.Flegmán csak annyi volt rá az orvos válasza-majd meglátjuk-nem vészes.Hát neki nem is -én feküdtem az intezíven,s én nem fürödhetek,csak zuhanyozni szabad ebbe a dög melegbe,s ehhez még vágjak jó képet,mert a doktor úrat nem szabad megsérteni.

Emlékszem,
ezt a dalt dúdoltuk ketten.
Békében és szeretetben,
ahogy a két szemedbe nézek.
szívemben él még ez az ének.
Más a fiú és más a lány,
az emlék már-már
halovány,
csak egy az ami megmaradt,
dúdolom a régi dalt.
Már nem fáj,hogy vége,
megszenvedtem érte,
elfeledni nem lehet,
az ember mást már nem tehet.
csak dűdolom a régi dalt.
mely örökre meg maradt.