tjutka50 ,julcsi blogja

Jön a tavasz nemsokára,
megújjul a Föld ruhája.
Felélled a kikelet,
madárdal,zöld levelek.
Megtellik a fecskefészek,
visszatér a gólya.
Aranyfény,mint
nagy korona,
ráhajol a tóra.
Megjelenik a szivárvány,
csalogat a természet.
Ezer új csodáját nyújtja,
virágillatot a szél messze fújja.
Tavasz jő már, tavasz újra.

EJNYE-BEJNYE KICSI TYÚKOM,
MÉRT ÜLSZ A FOTELBA.
KIMEHETNÉL KAPIRGÁLNI,
A FINOM ALOMBA.
EHELYETT A FOTELOMAT
VETTED BIRTOKODBA,
NEM FOGSZ SOKÁ BENNE ÜLNI,
MAJD ÉN TESZEK RÓLA.
BEHÍVOM ÖREG KUTYÁMAT,
VÉGET VETEK ENNEK,
.-GYERE KEDVES MORZSA KUTYÁM,
A TYÚKOT KERGESD MEG.
BEJÖTT MORZSI,
ÁM CSAK NÉZI
ANYÁM ÖREG TYÚKJÁT,
NEKEM KELL ITT INTÉZKEDNI,
FOGOK TÁLAT,BICSKÁT.
TYÚKLEVES LESZ MA EBÉDRE,
HA MEGFŐ E PÁRA.
SIETEK IS A FŐZÉSSEL,
VERSEMNEK VÉGE MÁRA.

Köszönöm,hogy vagy nekem,
megédesíted életem.
Veled alszom,s ébredek,
kíváni szebbet nem lehet.
Itt érzem tested illatát,
megőrzöm arcod mosolyát.
Ha sorsunk úgy hozza,
búcsúzni kell,
tele lesz szívem
szerelemmel.
nem érhet többé semmi sem,
köszönöm azt,hogy vagy nekem.

A nap arany korongja
még ontja ránk
forró sugarát.
De a naptár már azt mutatja,
vége a nyárnak,
nincs tovább.
Gyermekzsivaly már
elül a parton,
sátortábor,tábortűz
s csoda.
Megannyi emlék
a búcsúzó nyárból,
de kezdődik lassan
az iskola.

Sétálgatok a határban,
búzatáblák mellett.
rálelek egy ki virágra,
s emlékezni kezdek.
gyermekként
búzavirágból
s kalászból fontunk
koszorút.
Felnőttként jó emlékezni,
egy kicsit újra gyereknek lenni.
most kishúgomé ez az út,
ő köt újra koszorút,
s ahogy kicsi kezét nézem,
a régi nyarakat idézem.
a régi napfényt,búzakalászt
búzavirág sokaságát.
újra járom a határt,
várva már az aratást