tjutka50 ,julcsi blogja

élt egy galamb család
az öreg akácfánkon,
galambmama eleségért
el is repült sebes szárnyon.
Hozta az eledelt,
várta öt fióka,
de az udvarunkba
lakott egy nagy macska,
csacska volt a macska,
galambhúsra vágyott,
felmászott izibe,
letörve sok ágat,
kicsi fiókákat akarta megenni,
nem is gondolt arra,
le is lehet esni.
Letörött  a nagy ág,
leesett a macska,
az az ő baja most,
hogy nem esett talpra.

Egyszer volt,hol,hol nem egy öreganyóka. Ennek az anyókának volt egy szürke cicája. No,de,hogy el ne felejtsem,nem közönséges cica volt ám.Éjszaka mindig gyönyörű lánnyá változott.Lakott az anyóka szomszédjában egy legény,aki egyszer megleste,mi történik a szomszéd házban. Pontosan éjfélt ütött  a falióra,amikor a cica átulbucskázott a fején ,s olyan  szépséges lánnyá változott,hogy szem olyat még nem látott.Hosszú haja,mint az arany fénylett,kecses alakja szebb volt minden szobornál.Oda ült a tükör elé,s nagy szomorúan csak nézett magára.A legény megfogadta,holnap éjjel újra meglesi,s úgy is tett.Átment a néne  házába,s elrejtőzött. jött az éjfél,hát a cicából ismét lány lett.Szomorúan  beszélni kezdett.-Miért nem lehetek újra szabad,mint régen,szegény öreg édesapám már kisírta utánnam két szemét,gonosz mostohám elvarázsolt. Macskaként aztán az utcára hajított,ha a szegény öreg néne nem fogad be,éhen is halhattam volna.De bizony a legény  nem birta tovább hallgatni a lány keserveit,előjött rejtekhelyéről,azon nyomban beleszeretett a gyönyörű lányba.-Mondd,hogy tudnék
segíteni rajtad,mit kell tennem,faggatta a lányt,aki máris megkedvelte a legényt.
-Az üveghegyen túl van egy réz palota,ott lakik apám a Rézkirály,a palota előtt van egy tó. Ott lakik egy öreg szörny,akinek a mostohaanyám átadta  a varászszelencét,amivel elvarázsolt.Ha ezt megszerzi valaki,megtörik a varázslat,s újra  hercegkisasszony leszek.Elindult a legény,de gyalogosan  nagyon nehéz út várt volna rá így búslult magába. -Nem tudom megmenteni  Kékhajnal hercegnőt,pedig nélküle nem tudok élni. Ahogy ott búsul ,egy sovány ló  poroszkál felé.-Etess meg édes gazdám,s ne szomorkodj, tiéd lesz,akit szeretsz. A legénynek jó szíve volt,s megetette a lovat,aki egyszeriben táltossá változott. Felült a legény a hátára,s rerültek mint a gondolat a rézkirály palotájáig.Ott volt a tó,s a tó melett  egy kis erdő,ahonnét egy öreg néne rőzsét hozott a hátán.A fiú látta milyen nehéz a terhe,így átvette és cipelte a néne kunyhójáig.
-Te legény ,tudom mi járatban jöttél,segítettél,most rajtam a sor,itt ez kis üveg, idd meg a tartalmát.Varázserő van benne,csak így tudod a szörnyet  legyőzni.A fiú megköszönte a varázsitalt,s ekköszönt a nénitől. A tó előtt el kurjantotta magát. -Gyere elő szörnyek -szörnye vívjunk meg.Megmérkőztek,s amikor a fiú  felvágta a szörny hasát ,ott találta a varázsszelencét.Sietett hát hűséges lovához,s boldogan vágtattak vissza Kékhajnalhoz. A kis szelencét összetörték,mindjárt megszünt a varázslat,heted hét országra szóló lagzit csaptak,még az én kutyám is  rántott combot kapott vacsorára. Boldogan élnek,ha azóta meg nem haltak . A mesének vége.  Remélem tetszett.


EZT A MESÉT EGYSZER  BETEG KISHÚGOMNAK TALÁLTAM KI,MOST VALAHOGY ELŐKERÜLT EGY RÉGI FÜZETBŐL. LEÍRTAM HÁT.

Pókék még a tavaly nyáron,

szállást kértek gerendámon.

Vigan éltek egy nyarat,

árnyas gerendák alatt.

Ám egy szép nap összevesztek,

majd nem összeverekedtek.

-Szövök,fonok eleget,

nevelek sok gyereket.

Csak hibámat tartod számon,

ringatózva a pókfónálon.

Örülj neki,hogy a gazda

a fészkünket itt  meghagyta.

A gyerekek majd felnőnek,

maguknak új lakást szőnek,

egyszerűen,szépen élnek

vége van ma a mesének.