titoka blogja

Gondolataim sétáltattam

egy hosszú pórázon.

Homályosan merengetem el

az elmúlt órákon.

Csend volt.  Halkan járt,

minek járni kellett,

és hirtelen egy gyermek

bátran mellém lépett:

'Cókolom néni!

Ő az én kiszkutám, 

megteccik nézni?'

Mosolyogatam. 

Nem tudtam mást tenni,

megdicsértem kutyáját, 

tovaszaladt,

s elkezdtem nevetni.

Néni lettem, kérem szépen.

Nem vagyok már lányka!

Vajon látszik- e már 

ráncaimnak tánca?

22 évemet

minek is nevezzem?

Ha kislányként 

itt állsz mellettem,

azt mondom vénség vagyok.

Majd a jövőm felé a tükörbe kacagok.