titoka blogja

mert szeretek rólad írni

és hogy mit érzek

s a boldogságom sírni

jó nekem hogy verset zengek

illatodról, bőrödről

hogy kiáslak majd eltemetlek

mert akarom hogy minél jobban

kifejezzem a képeket

amelyek ha szívem dobban

kitágítják vérerem

és mint égőtest a testemet

halkan melléd fektetem

néha így, néha úgy

sosem teljes a kép

néha szeretném, majd arcon ütöm magam

mert nem mindig szép

nyomaszt, máskor felkavar

de mindig...mindig zavar

nem olvasom verseitek

nem írok magam sem

ülök a széken csendesen

tanulom a halhatatlant

és azt mibe én halok bele

de ma megcsapott a változás szele

nem csüggedek a siker hiánya miatt

vannak akik meggyőztek erről

s nem kell többé álmodnom a hős szerepről

mert az leszek csak idő kell

s hogy világgá mennék most azonnal

nem törődve a sok gonddal

tudom ez is az én hibám lenne

mert életem gyökeret eresztett

felnőttként viselem a terheket

s mert felnőttebben mint te

mert őszinte vagyok és érzékeny

s hiszem hogy nemcsak a oldogság képlékeny

és én már elfogadtam magam

kihasználod hogy fáj nekem a szó

de tekinteted már nem meleg takaró

hűvös és önzőn taszít

s hogy most azonnal világgá mennék

erről senkinek sem szólnék

ne lepjen meg

szétszakítja majd a fájdalom

de neki el nem mondhatom

hogy akivel jövőjét tervezi már két éve

úgy gondolja hogy ennek rég vége

lelkes, vidám és törékeny fiatal szíve

talán már sejti hogy milyen döntés várja

s majd biztos talál másik párra

de addig még darabokra kell esni

zokogva emléket temetni

ezt a boldogságot messze elfeledni

a másik fél mellett kell állnom

csak gyűlölöm hogy lakat van a számon

talán már ezt sem lenne szabad

de nem tehetek róla, jönnek a szavak

s a gondolat csak marad....