titoka blogja

titoka•  2012. december 23. 13:06

válasz

Kaptam egy e-mailt, hogy mi történt velem,
Hogy egy pár éve miért nem jelentkezem.
Válaszomat leírom, összefoglalom,
S hogy mit hoz a holnap, azt nem tudhatom.
Nem tudom, hogy ezek után írok-e papírra,
Nem tudom, hogy újra, csókol-e a múzsa.

Hazajöttem Angliából immár másfél éve,
Beiratkoztam az ingyenes mesterképzésre.
Végzős lennék idén, de maradok,  míg tudok,
Hisz heti húszon pár órában angolt oktatok.
Munkám mellett, más örömre is leltem,
Szeptember óta feleség lettem.
Esküvőnk volt életem legeslegszebb napja,
Nem volt lagzi, leves, sem Istennek papja.
Rokonok egy étteremben összegyűltek, ettek,
Fotózkodtunk, gratuláltak, aztán hazamentek.

Maradtunk azonban a szülői házban,
Mert anyumnak megszűnt a munkája,
Apumnak nem is volt rokkantnyugdíjasként,
De évek óta a pohár aljára néz.
Minket is szorongat a hitelnek súlya,
Családunkat szilánkokra zúzta.
Férjemmel mégis maradtunk a házban,
Valakinek fizetni kell a nagy nyomorúságban.
Apám nem dolgozhat, elveszik a pénzét,
Anyám hiába adja jelentkezését.
Két hónapig Angliában keresték a munkát,
Összes pénzünk odaadtuk, hátha megtalálják.
Túl sok volt ott is a dolgozni kívánó ember,
Közben pénzük elfogyott, repülőjegy rendel.
Feszültségben élünk, kilátás az semmi,
Nem tudom, hogy ezek után, hogy lehet embernek lenni.

Nagyon sok a pofon immár évek óta,
Ezért bújt el bennem mélyre a poéta.
Feleségnek lenni minden boldogságom,
Hogy saját házunk legyen,s  gyermekünk, csak ezekre vágyom.
De ameddig csak én tudom fizetni,
Addig innen nem tudok elmenni.
Még másfél év, és külföldre megyünk.
Páromnak munkája lesz, s innen elmehetünk.
Remélem addig szüleim az irányítást a kezükbe veszik,
Ebben az országban gyermekem nem születik.

titoka•  2010. október 13. 13:29

elég ok

nem vagyok rá ennél jobban képes

hogy eltűrjem és megértsem e népet

hogy szívemre öleljem az angolokat

és megbocsássak nekik dolgokat

melyekkel a lelket tépik össze

 

nem vagyok rá ennél jobban képes

hogy mutassam: nem vicces de rémes

az amire ők itt ilyen büszkék

hogy egymást és mást szembe köpködjék

hogy csak játszanak e szigetszínházban

 

nem leszek rá ennél jobban képes

hogy a magyarságra pozítvan nézzek

hogy elfogadjam szívemmel, eszemmel

amit magyar tesz a magyar emberrel

hogy eltapossa, megalázza, bántja

hogy van gyermek kinek sírásra görbül a szája

és nem azért mert nem kaphat még jobbat

hanem mert éhes, és gyomra vízre szomjas

és a nagyokat ez sem érdekli

 

ennél jobban nem leszek rá képes

hogy szeressem ezt az elveszett emberiséget

és hiába láttam hibáinkat otthon

mindegy hogy Debrecen, Pécs, Pest vagy Sopron

tartozom közétek, magyarul magyarról írok

de hogy ember vagyok elég ok hogy sírjak

s az igaz szeretet előtt térdre boruljak

 

 

 

 

titoka•  2010. szeptember 30. 11:26

levélre

spreading, köszönöm leveled

meglepett

de szavaiddal újra megnyitottad szívemet

ami talán elveszett

kicsit

ráébredtem hogy nem kifogás

sem a munka, sem a változás

írnom kell

bár néha kínoz, néha fáj

 

baráti szavaim fogadd szeretettel

s igyekszem feltűnni egy újabb verssel

titoka•  2010. augusztus 30. 15:14

állapotok

csak fekszem, aludni kíván testem és a lelkem

szeretnék egymagam lenni most a percben

ne zavarjon gondolat, sem ember

ne kövessenek szelíd, sem vad tekintettel

 

csak fekszem, és szeretnék meghalni

csupán egy órára a világból eltűnni

nem untam meg élni, szeretem a létet

csak kínoz néha terhe a megfelelésnek

 

csak fekszem, és arra gondolok

hogy vannak és voltak kevésbé boldogok

kiket elszakított a történelem értelmetlensége

elvitte őket szenvedni a sötét messzeségbe

 

csak fekszem, és nem jönnek a szavak

talán alszom egy kicsit, ennyi időm maradt

érzem, nehéz a szemem minden mozdulása

szükségem van egy kis nyugtató alvásra

 

titoka•  2010. augusztus 3. 20:06

gondolat

Ülünk a parton, szürke a tenger.

Sirályok figyelnek éhes tekintettel.

Érzem, hogy befogad ez az ország,

mégis vágyom haza Hozzád.

 

Ezer ember áramlik az utcákon,

íme hát, ez Brighton!

Dolgozom, és két munkám mellett,

igyekszem vissza-visszatérni,

néhány verset írni.

Mert ide tartozom, közétek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom