Kettejük találkozása

Petronius•  2019. április 15. 02:20

Tengermagányban, messze, lenn,

a hiú Földtől s gőgösen

Tervező Élettől békén hagyva pihen.


Acélszobái, egykori

szalamanderes tüzei

kioltva: üregük hideg ár zengeti.


Tetszelgő, dús, öröm-

zsúfolta tükrökön

puhány-raj mászkál – torz, nyálkás, néma közöny.


Gyöngyök, kincs, lelkeket

ingerlő ékszerek

szikrátlan, fénytelen, feketén fekszenek.


Holdszemű éj-halak

aranycifrázatokat

bámulnak: „Mi ez a hiúság-kirakat?"...


Nos: formálván e hab-

hasító szárnyakat,

ami mindent mozgat, a Belső Akarat


e boldog szerkezet

komor társául egy

jövendő, távoli Jég-Vázat épített.


S ahogy nőtt a csoda-

hajó – törzs, kecs, szín – a

Jéghegyet is növelte a néma éjszaka.


Mintha idegenek:

szem nem láthatta meg,

mi forrasztja egybe a történetüket,


s nem észlelte sose,

hogy már egymásfele

tart e két lény, egy fenséges esemény két fele,


míg csak jelt nem adott

az idő Takácsa: „Most!"

S jött a Vég, s a két Félteke becsikorodott.




(Thomas Hardy "The Convergence Of The Twain" című verséből fordította: Szabó Lőrinc)


https://www.youtube.com/watch?v=jkjjxioYIuE




[Véletlenül úgy adódott, hogy a képernyő sarkára nézve ismerősnek tűnt a dátum és az időpont, aztán rögtön beugrott az esemény és a fenti vers.]

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom