Kerti zsongás.

Vadrózsa ágán egy dongó feszít,

Sárga mellénye ma bárkit elvakít.

Nézi a bimbót: Te drága virág,

Nélküled szürke e tágas világ!

A bimbó megrezdül, szirmot bont félve,

Dongó úr, maga a méhek reménye!

De vigyázzon, mert a katicák látják,

Hogy fényezi nálunk a potrohát, bátorkodik háthát!

Egy hangya a fűben csak fogja a fejét:

Szerelmes mindenki? Elment az eszük rég!

Én morzsát cipelek, izzad a hátam,

Ilyen nagy ricsajt a kertben még nem láttam!

A dongó csak zümmög, a virág meg bókol,

A tavaszi szélben a táj csupa hóbort.

Mert ha a szerelem bogárhátra pattan,

Még a suta hernyó is táncolni akarhat!