Cédrus blogja
Utazó / szonett
Egykor vulkán kráteréből születtem,
Csak egyedül én maradtam életben.
Felnevelt búzamező és szeretet,
Fészkében a lelkem sokat szenvedett.
Mindig virágról, hegyekről álmodtam,
Jégmezőn, szirteken vezetett utam.
Mikor kezem már majdnem el is érte,
Intett az élet, feledni örökre.
Egy-egy termékeny völgyben még megálltam,
Hol nehéz utamhoz társat találtam.
Így ketten hágtunk szikláról sziklára.
Lelkem szárnyait végül odaadtam,
Fiókák repülnek vele távolban.
Hazatértük ma szívem boldogsága.
2014.05.05.
Anyák napjára - nélküle
Volt egyszer...
hogy is kezdjem el.
Volt - elment,
mert egyszer menni kell.
Szép időt élt,
kilencvenediket.
Éltette Isten
és a szeretet.
Már tudja,
ismeri a titkot.
Ott fent a lelke
legyen nagyon boldog!
2014.05.02.
csak úgy...
"A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyülnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."
Mai hangulatom: József Attila: Reménytelenül
Évszakok
Tavasz
bimbó fakad
levél sarjad
pacsirta szól
a szív dalol
Nyár
virág nyílik
gyümölcs érik
a nap ragyog
boldog vagyok
Ősz
szőlő érik
levél hullik
a köd terül
hajam őszül
Tél
jó ha hó hull
a fagy az úr
megállnék már
rám vaj' mi vár?
Gondolatok!
HAIKU variációk a fájdalomra
felszálló sóhaj
a síró lélek hangja
útravalóként
amikor a nincs
és már a valaha volt
minden elmúlt
világra zárva
de már a fény közelít
egy másik ajtó
a lélek elszáll
vár a csend birodalma
a nagy utazás
2013.12.08.