tiborcazigaz blogja

mióta vagy nekem

angyalom,

nincs fájdalom,

nincsenek gondok.

lelkem mélyéből szól,

amit most mondok:

soha többé nincs

szükségem másra,

csókos ölelésedre,

lágy szempillantásra.

gyengéd karodban mi más

várhatna rám,

mint életfogytig tartó,

örökös boldogság?

bíbor alkonyba hajlik az idő,
vérét kezdte hullatni már a nyár,
a természetben feszül még az erő,
élettel telített mindenütt a határ.

áldott dús terhükkel rakottak a fák,
kukorica, krumpli, szőlő vár szüretre,
talál még élelmet négylábú és madár,
nyüzsög az élet kertekben, földeken.

bíbor alkonyba hajlik az időm,
múló nyaram után szép őszöm közeleg,
de még feszül bennem elegendő erő,
oldd meg hát övedet gyönyörű Kedvesem.

kérdeztem felhőket,
kérdeztem a szelet,
kérdeztem az esőt,
- hamarosan megjön -
mind, mind azt felelte,
virágillat súgta,
napsugár ragyogta,
nem sokára - meglásd -
megjön a boldogság,
éjszakai égbolt 
legszebb csillagpárja
- a hold is mosolygott -
mutatott magára,
s megígérte nekem:
ilyen lesz a szeme,
galamb burukkolta:
édes kacagása 
zene lesz fülednek,
édes ölelése
isteni kegyelem
meggyötört lelkednek.
tudom már azóta:
jelek nem hazudtak:
megérkeztél Kedves,
itt vagy a karomban.

szeretlek. csak így: egyszerűen,
ahogy fújnak a szelek,
ahogy a nap végigsuhan a légen,
ahogy az égi permet
létrehozza a földi létet,
ahogy szivárványtól
vidámodik a lélek,
ahogy a hold, s a csillagok
segítik útján az éji vándort,
ahogy csobog
kristályvizével a csermely,
ahogy a hópihe lassan alálibeg,
ahogy nő a virág, a fűszál a réten,
ahogy őzsuta tereli kicsinyét,
ahogy gyűjti a nektárt virágról a méh,
ahogy festőpalettáról lelibbent pille
szemkápráztató táncot lejt
életörömében,
így szeretlek - ilyen egyszerűen

Isten! Isten! egészségünkre!