tiborcazigaz blogja
Megjöttél
Szemed fénytükrében megfürdettem lelkem,
csillogó hajadban szárazra töröltem,Hangtalan szavadat megértette szívem- harag és indulat messze futott tőlem.Vad gyűlölet, átok már lepereg rólam,gonoszok szidnak - csak tegyék a dolgukat.Nekem sokkal - sokkal fontosabb az élet,Ölelni, csókolni - amíg élek - Téged,Minden pillanatnak virágát szakítni,lágy tavaszi széllel versenyfutást játszni,közben a pillékkel könnyű táncot járni,gyermekként ámulni világnak csodáin ...Boldogság, vidámság tölti ki életem,mióta megjöttél gyönyörű Szerelmem.Nőnap másnapján
Tegnap volt Nőnap - köszöntöttelek -
de csak ma írom meg Hozzád versemet.
mert én nem csak Nőnapon szeretlek.
Lehet jobban nőnek nézni Téged
annál, ahogy nézek a szemedbe,
mióta ismerlek?
Nőnap, Valentin - nap, más egyéb...
Mikor leborulok eléd,
imádattal csókolom minden porcikádat
és Te vágyón nyújtod csókra
édes kicsi szádat...
- NŐNAP van nálunk
minden pillanatban.
tavaszvárás
én egyszerűen csak élek.
történhet szebb dolog velem?
várom a tobzódó tavaszt,
- áldott Nap életet fakaszt -,
tüdőtágító balzsamos
légtől vidámabb vagyok.
a kék ég aranyban ragyog,
nézem a végtelen eget
- hol késtetek ti hófehér,
képzet indító fellegek? -
virág - farügyek pattognak,
- lágy szellő - hordta illat -
színes ruhába öltözik
a természet, el - elszökik
a képzelet, el messzire,
a világ legszebb helyére,
hol nem kell Megváltónak lenni,
csak egyszerűen élni. élni.
szeretni, szeretve lenni,
mit szeretnék - csak azt tenni,
jókat inni, jókat enni,
s míg Isten engedi - élni.
hagyni a példamutatást
másra, a világmegváltást
az önjelölt prófétákra.
- ránézek a téli tájra,
szép kedvesem mosolyára
s a tudatára ébredek:
ez a világ legszebb helye.
gyönyörűszép szerelmemmel
élem vágyott életemet.
Tündérország
hűs vizű csermely csobog,
ahogy a szíved dobog,
amott hósipkás hegyek,
alant fenyőrengeteg.
ezredévet látott fák
között vad szél muzsikál.
játszik édes - bús zenét
sírt - nevetett énekét
magyaroknak - állítva
rég letűnt századoknak
emléket - holt hősöknek,
kik mindig kopját törtek,
kik nem sajnálták a vért,
életüket a honért.
végleheletük e szél.
lelkük, kihullott vérük,
s elporladt testük génje
megtermékenyítette
kincses Tündérországnak,
Tétény - Gyula honának
földjét. s a csermely csobog,
ahogy a szíved dobog.
nézd röptét a madárnak
- vad bérc az ő hazája -
hirdeti világvégig
és még kerek egy napig:
Erdély felett mindig száll
a Magyar Turulmadár.
értelem
hallgatom gyöngyöző kacagását,
bizonyosság teljességgel átjár:
most nyert számomra értelmet a lét.
Ő is kereste lelkének párját,
karomban már megtalálta fészkét.
bizonyosság teljességgel átjár:
most nyert értelmet számára a lét.
áhítattal őrizem az álmát,
álmunkban is fogjuk egymás kezét.
bizonyosság teljességggel átjár:
most nyert értelmet számunkra a lét.