thomas66 blogja
thomas66• 2019. november 8. 17:07
Fióknyi boldogság
Kihúztam a fiókot
keresgéltem benne,
megtaláltam minden mást
amit nem kerestem.
Törött nyelű bugylibicskát
minek éle sincsen,
aprópénzek sokaságát
mind perselybe tettem.
Találtam még sörösüveg
kupakot jó párat
üvegéhez alátétet
azt is kidobáltam.
Vásárláshoz hosszú listát
blokkok garmadáját
megtaláltam feleségem
üres pénztárcáját.
Elemeket, üveggolyót
sok-sok apróságot,
nem találtam a fiókban
mást csak boldogságot
thomas66• 2018. december 6. 10:38
Múlt útjain járva...
Emlékek kísérnek
múlt útjain járva,régi kedves erdőmhelyét nem találva.Házak állnak ott mosthol régen fára másztam,megkergült szamárkéntboldogan ugráltam.
Békás árok mélyemára betemetve,nem brekeg ott békase leveli, se kecske.
Selymesfüvű rét sincs. Gyárak sorakoznak,hol gondtalan gyerekkénttücsköket fogdostam.
thomas66• 2017. július 29. 10:26
Futottam...
Futottam!
Csak úgy futottam.Nem kergetett senkis mégis futottam.Nem az emlékek előlvagy a jövőt hajszolva,futottam - engedve egy kósza gondolatnak.Futottam az élményértlábam fájdalmáért.Futottam a tüdőm szaggatóoxigén hiányért.Nem futottam sokatcirka ötszáz métert.Évek óta nem éreztemily "marhaságra" kényszert.
Bevallom itt versem leges legvégén,kellemesen meglepett egy vérpezsdítő érzés.
thomas66• 2017. július 15. 14:35
cím nélkül...
Korral együtt nem lettem bölcsebb,
se okosabb.
Maradtam az ki mindig voltam,
legbelül ifjú önmagam.
Nem tekintek vissza úgy a múltra
miként apáink tették egykoron.
Jövőm se látom oly biztatónak
ahogy gyerekként bennem tündökölt.
Van meséje életemnek,
az már delén túljutott.
Elmesélni unokáknak azok híján nem tudom.
thomas66• 2017. július 8. 15:03
Röviden
Magánynak estjén
angyal tolla hullt elém,kéklő semmiből.