thomas66 blogja

Hideg a háló, ágy még helyén
falakon képek foltja fehér.
Sarokban hálóját szövő pók
álmokból szálló,lebegő por.
Nyikorgó padlón lépteim
a néma csendet is megtörik
Bezárt ablakon áradó fény
csupasz falakon halódik még.
Varázsát vesztett szerelmes éj
illatok helyett dohos penész,
Háló most rideg,ágy meg kemény
ennyi maradt,és emlékezés.

Gyóntatóm lett a víz

Süvít a szél,arcomra vágja fagyos mosolyát..

Munkából haza,behúzott nyakkal ballagok némán.

Süvítve szél fák ágain,húz egy szomorú nótát.

 Fejemben vidám,ezernyi kérdés gondolat szilánk.

Süvítő szélként vad erővel,majd futva tűnnek el..

Gondolkodva a lassú percek is gyorsan fogynak el.

Vándor ki botját koptatva rója,

poros utakon, mindennek tudója.

Egyszer visszatér kihűlt otthonába,

vándorbotját végleg a sarokba vágja.

Letéve tarisznyát, a vándor életet,

visszatekintve, a sorsán elmereng.

Meglátja mindazt mit régen itt hagyott.

Családot,reményt ,egy boldog holnapot.