Pár haiku

thomas66•  2022. november 14. 15:48  •  olvasva: 67

kő makk csigaház
kincsként rejti zsebembe
kicsi unokám


őszi verandán
borongós kedvem űzve
dongó döngicsél


tiszta forrásból
ihattam s meríthettem
míg élt nagyapám


beárazódtam
okkal talán ok nélkül
középszerűnek

vén csiga házán
üresség és az idő
ablakot nyitott

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Krisztinka2022. november 16. 18:31

😊

Perzsi.2022. november 16. 15:00

@thomas66: Elkeserítő, ahogyan erről sokan vélekednek. Személy szerint én férfiakkal futottam össze, akik szerint nincs olyan ember, akit nem lehet megvásárolni. Az egyikük, mikor tiltakoztam, a szemembe röhögve( szó szerint), közölte, hogy bármit is gondolok magamról, én is megvehető vagyok. Még fiatal voltam, nem tudtam lereagálni a helyzetet. Ha a mai 56 éves énemmel találkozna, már lenne mit mondanom.

thomas662022. november 16. 13:06

@Perzsi.: Köszönöm. Igazad van! Pénzben mérjük szinte mindennek az értékét..Még az emberekét is. Semmit nem szabad túl komolyan venni.

Perzsi.2022. november 16. 09:21

@thomas66: Ez a beárazódás elkeserítő. Mintha csak egy pénzzel megfizethető valaki lenne az ember. Szerencsére nem.mind. És igen, hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem.minden leírt szót kell véresen komolyan venni.

thomas662022. november 15. 17:05

@Perzsi.: Nagyon szépen köszönöm! :) Mind beárazódunk így vagy úgy. Nem szabad túl komolyan venni a fenti három sort. Igazából egy adott pillanatra érzetre adott válaszom.

Perzsi.2022. november 15. 14:09

Jók ezek a 3 sorosak, de az utolsó előtti, szívtépően fájdalmas.

thomas662022. november 15. 13:57

@kosa: Köszönöm szépen!

kosa2022. november 14. 23:25

tetszenek, a csigás nagyon

thomas662022. november 14. 17:26

@petrichor: Köszönöm!

petrichor2022. november 14. 16:01

kedves kis haikukat írtál.