Múlt útjain járva...

thomas66•  2018. december 6. 10:38

Emlékek kísérnek

múlt útjain járva,

régi kedves erdőm

helyét nem találva.


Házak állnak ott most

hol régen fára másztam,

megkergült szamárként

boldogan ugráltam.


Békás árok mélye

mára betemetve,

nem brekeg ott béka

se leveli, se kecske.


Selymesfüvű rét sincs.

 Gyárak sorakoznak,

hol gondtalan gyerekként

tücsköket fogdostam.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

thomas662018. december 7. 15:56

@pintyipontyi: @SzaipIstvanne: Köszönöm szépen! :)

SzaipIstvanne2018. december 7. 14:48

Tetszik versed. Gratulalok.

pintyipontyi2018. december 6. 22:01

Így tűnik el az emlék,de bennünk tovább él. Tetszik a vers.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom