Múlt útjain járva...

thomas66•  2018. december 6. 10:38

Emlékek kísérnek

múlt útjain járva,

régi kedves erdőm

helyét nem találva.


Házak állnak ott most

hol régen fára másztam,

megkergült szamárként

boldogan ugráltam.


Békás árok mélye

mára betemetve,

nem brekeg ott béka

se leveli, se kecske.


Selymesfüvű rét sincs.

 Gyárak sorakoznak,

hol gondtalan gyerekként

tücsköket fogdostam.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

thomas662018. december 7. 15:56

@pintyipontyi: @Törölt tag: Köszönöm szépen! :)

Törölt tag2018. december 7. 14:48

Törölt hozzászólás.

pintyipontyi2018. december 6. 22:01

Így tűnik el az emlék,de bennünk tovább él. Tetszik a vers.