thesilentman blogja

Mikor már úgy érzed, hogy mindennek vége és fájdalmad miatt nem tudod miért is kellene tovább élned,
Visszagondolsz az elmúlt időre és belátod, semmi nem tarthat örökre.
Emlékeid között csak a szépet keresve rádöbbensz, hogy bűneid miatt nagy árat kell fizetned.
Álmodoztál szépről, jóról, de hűtlen voltál igy ne várj sokat a jóból.
Eldobtad ki téged oly nagyon szeretett, kinek vérző szívet gyógyítani sem lehetett.
Én elmentem egy új életet kezdve, de hiába is próbáltam  Őt sosem feledtem.
Az évek multával rájöttem hibámra, vágyakozva vártam hívó szavára.
Eljött a pillanat újra esélyt adott nékem,  ígéretet tettem szeretni fogom amig csak  élek. 

Álomszerűen indult el újra életünk, sokat nevettünk egymást feltétel nélkül szerettük.
Pár év multán ért minket a csoda, megszületett lányunk kit úgy hívnak Klaudia.
Úgy éreztük teljesült mindegyikünk álma, de külföldre kellet mennünk egy jobb életre vágyva.
Voltak nehéz napok, de nem számított semmi, tudtuk mit miért teszünk, nem állíthat meg senki.
Hajszoltuk a pénzt nem gondoltunk másra, akkor még nem sejtettem a jobb világnak milyen nagy az ára.
Szerelmünkkel fizettünk fájdalmas igy az élet, én mégsem akarom elhinni nem, lehet még vége.
Próbálom menteni talán még nem késő, de Ő másban látja az igazi megmentőt.
Állítja csak barátság és más semmi, nem hiszi, el nekem rajta kívül nem kell már senki.
Nem látom már szemében a vágyat,  úgy látom, élvezi, hogy szenvedni láthat.
Megváltozott minden, rideg lett mára döntenem kell nem sokára nem maradt más hátra.
Hiába mondom, szeretlek százszor, nem érzek, viszonzást hiába várom.
A szobában ülök gondolataimba zárva, lányomra nézek, és nem gondolok másra.
Hogy tudnám, ezt az egészet meg nem történné tenni, igaz szerelmedet újra megszerezni.
Gyermekkori álmom ne maradjon álom, nekem is had legyen boldog családom.
Szeretném, ha látnád, szerelmedre mennyire vágyom, nem kérlek, többször legyél újra a társam.
Mert ha már úgy érzem itt mindennek vége, nem könyörgők tovább és tovább állok végleg.