Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tengerpart
teve• 2022. április 13. 21:42 • olvasva: 82
A szél sóhajjá nemesül, most, hogy arcodba révedek,
mint rejtve érlelt vallomás, ölel mosolyodnak öble,
madárrá testesül a szó az ajkadon: elérkezett,
s által sejlő alakodat zengi mélyebb s mélyebb körökbe -
Csak egy szirom volt, csak egy mosoly - s én voltam a szél a parton,
visszhangzó hullámok zajával általam csókolt a tenger és
a körülöttünk fel-felhabzó sirályraj volt a feledés,
ahogy a percet - elmerülve - újabb s újabb szelekbe mosta.
De volt egy mosoly - szirom lebegte - mikor a pillanat delelt,
s árnyékukat eléd nyújtva hódoltak neked a szirtfalak,
szemeidben a tengerár újabb s újabb mélységre lelt,
és az időből tovább lebegve éberen álmodtalak -
A szél sóhajjá nemesül, most, hogy arcodba révedek,
ölel mosolyodnak öble, hullámlét: a víz, s a semmi;
hajadba kócolt sugáron számlálgatom az éveket,
ahogy az ősz az arcodat mélyebb s mélyebb körökbe festi.
okeanus2022. április 21. 05:35
Különös, egyéni; /bizonyos személyre jellemző,/ tehetséggel festett képek,
még nem egyedi; /egy személyre vonatkozó/, de láthatóan jó és nemes talajból táplálkozó....
Környezetéből messze kiemelkedő.
teve2022. április 19. 19:30
@liketorn: kék bizony :)
@negyvenkilenc: köszi, hogy olvastál, és örülök, hogy tetszett!
negyvenkilenc2022. április 16. 22:09
"A szél sóhajjá nemesül" "ölel mosolyodnak öble"
Nagyon szépre formált, érzelmes, ugyanakkor mértéktartóan visszafogott költemény.
Remek, gratulálok!
liketorn2022. április 15. 01:12
Ó igen kész tájleírás e rajongás tárgya most, a múltban, a tengerpart is ő, sokkal érdemíted. Egy eszmény. Biztos kék a szeme is :)