Kanásztánc
Gondolatokteve 2022. április 12. 17:19
A koratavaszhoz
Kelyhedből kinyúló ábrák
szétszedik az arcokat,
s a gondolat, mint szikla-ábránd,
terel, nyúlik és fogad.
Te nem figyelsz, én nem talállak;
mondd mi trónon nőtt neved?
dús, bezengő barka párlat
üldözi az őzeket.
Fenn kifordul, mint a méreg,
mint gladiátor bele:
olvadékhó; sasra ébred
a kis mogyorós pele.
Mondd, erőd hogyan tör rózsát,
hogy mellkast is nyitni kész?
Tél-ölő gyilokká hogy vált
a dallamos nyitnikék.
Hiszik, rügyed, csengő ágad
jégből trubadúrt arat;
holt üszök szügyéből támad
ezer metsző akarat.
Nézem a gyűrt, lomha fákat,
s kérdem: vajon hisznek e.
S a fulladt, herélt Holdra ráfagy
ellenségeim neve.