Egy mongol tevecsősz dalaiból (kimaradt strófák)

Az azonos című versem kimaradt versszakjai, amelyeket vagy később írtam a publikációnál, vagy épp ideiglenesen el voltak veszve egy s más papírfecnin

Mondják, a pirkadat kovászán nő a csuklófény-madár,
s az éj tőrjével hátában a Nap uszályát üldözi,
arany tolla meg-megcsillan mocsár-láp zöld tükörtaván,
mondják, nyomán bukdácsolva hajnal helyett alkonyba lépsz.

*

Csicseri kunyhók, írfa, halláng, a császár is gyalog jár oda,
tűkön hegedű világ, a csicseri csarnok városa,
s ha harminc telet számlál az élt, le is lép talán húszig,
de aki éhéből nem enged, csakis magával alkuszik.

*

Egyszer kétgúnyás takácsfi portáján lelt a monszun-ősz;
gúnyolt: ki púpon lovaglik, maga is hozzá púposul.
Kétholdas csak a tevenyom, s nincs pusztaság, mit át nem ér -
de mi a takács ujján kelme, az idő ujján szél-se-füst.