Az ész temetésén

A fű közé dobott, belül kirágott
kis almacsutka volt az ész, az elme,
a sírbatétre pók hozott virágot,
s a fejfát lakkos fényű sár kezelte.

Felváltott fényből lett az ima boltja,
és mormogta a méla füstbe-zajba:
a némaságot ős magházba oltja,
a tűz köve, a csíra-kín, az alma;

a hétköznapi árak elszeleltek,
a láng kihunyt; s az üresség, ki jól járt,
legyint: majd felfedez a gond. S a percek

kovácsolják a lét inflációját.

A Fórumról