Közös zöngemények

Az egyetemen dolgozom
Barátaimmal álmodom

Mert ez az én padom
És nem hagyom!

Vásárhelyi paraszt vagyok
Vagyok az, aki vagyok!

Mert ez az én padom
És nem hagyom!

Sötét borsodi melós vagyok
Nyálasoknak esélyt sem adok

Mert ez az én padom
És nem hagyom!

Az én padopm
Az én dacom
És nem hagyom
Mert így akarom

(Poet tali 2009.03.15 23:59 Marie Marel, Jagos István, Gál János))

Csendben hangzik el a búcsú,
Meg sem hallod álmodban,
Halkan őrzöm majd emléked,
Könnyes vallomásokban
Kulcsként megnyitják a kaput
Poros mese árnyaknak.

Gondolj rám, ha tavasz hoz
Ezer pajkos illatot
Eszembe jutsz, majd ha hegy
Ölel karmazsin napot
Híd alól ha delejező
Barna örvény vigyorog...

lady2414 és janow

Az éj palástján leng az álmom
Feleselő csillagokkal
Lelki békém megtalálom
Csendben alva, szinte holtan (Katinka, janow)

Libben-lebben hold karéján,
rég lehullott csillag fényén
ingó-ringó kis palintám:
villó álmom még elérném? (Katinka)

Hajnalban a holdfény őrt áll
Tudni véli hol a dolga?
Mint a madár úgy tova száll
Lelkemnek legyen hű szolga? (Vitorla)

Villó álmod, lelki békéd
tetszhalottként nyomorog,
egyszer talán, majd felednéd,
hogy szíved érte dobogott. (LIne)

Tápászkodik a tetszhalott
Vállat von csak, hogyha látják
Maga után nem hagy nyomot:
Leng az álom éj palástján...(janow)

Bátorság és erő légy társam.
Lépdelj mellettem fogd kezem.
Félelem, remegés nélkül lássam,
mi most rámkövetkezett. (adcsilla)

Háborgó tenger nyugodj le!
Ólomszín felhő térj haza!
Ködgomoly azonnal oszolj el!
Nemsoká itt a madárdal hava (janow)

Dermedező természet ébredj!
pitypang-hintát lengess,magasba
gondolj a törékeny ágakra,ahol
ökörnyál csillogott:kővé fagyott. (ambrus.magdolna

Reményt nyújts szép tavasz.
Békét hozz a szívembe.
Lépek a jövőbe én magam,
vagy valakitől kísérve? (adcsilla)

Összefagyott lélek ébredj!
állítsd a rezgésed hangosra
ne feledd, a tavasz jó volna,ahol
az öröm csillogott:nyomot hagyott. (LIne)

Most néma, hallgatag a táj,
téli est oson a fák között.
Sötétje simogat, szinte fáj,
lelkembe hűs béke költözött

Nem bánom, hogy elhagyott a nyár,
S a tél nyomul az ősz mögött;
Fák ágain csillogó jégzománc
A fénykörben hópehely köröz

Nem is gondoltam volna tán
-a tegnapot a ma követte nesztelen-,
hogy ily hamar elillan a nyár.
s a nyárból tél lesz hirtelen.

Puha szőnyegén félve lépkedem,
fehér leplét be nem szennyezem,
mert hűs béke ül lelkemen.
tél suhan át szívemen.

Dermedt kérgű holdbéli táj,
hideg fagyott keménység.
Látod, hogy ez nekem fáj,
hisz melegségre vágyom én.

Zord és hideg a télnek birodalma
Hol van az aranyló napsugár?
Mely felolvasztja e rút világot!
Szívem új reményre vár.

d102k58, Katinka, janow, piciangyal, ambrus.magdolna, adcsilla