Közös zöngemények

Az egyetemen dolgozom
Barátaimmal álmodom

Mert ez az én padom
És nem hagyom!

Vásárhelyi paraszt vagyok
Vagyok az, aki vagyok!

Mert ez az én padom
És nem hagyom!

Sötét borsodi melós vagyok
Nyálasoknak esélyt sem adok

Mert ez az én padom
És nem hagyom!

Az én padopm
Az én dacom
És nem hagyom
Mert így akarom

(Poet tali 2009.03.15 23:59 Marie Marel, Jagos István, Gál János))

Az éj palástján leng az álmom
Feleselő csillagokkal
Lelki békém megtalálom
Csendben alva, szinte holtan (Katinka, janow)

Libben-lebben hold karéján,
rég lehullott csillag fényén
ingó-ringó kis palintám:
villó álmom még elérném? (Katinka)

Hajnalban a holdfény őrt áll
Tudni véli hol a dolga?
Mint a madár úgy tova száll
Lelkemnek legyen hű szolga? (Vitorla)

Villó álmod, lelki békéd
tetszhalottként nyomorog,
egyszer talán, majd felednéd,
hogy szíved érte dobogott. (LIne)

Tápászkodik a tetszhalott
Vállat von csak, hogyha látják
Maga után nem hagy nyomot:
Leng az álom éj palástján...(janow)

Most néma, hallgatag a táj,
téli est oson a fák között.
Sötétje simogat, szinte fáj,
lelkembe hűs béke költözött

Nem bánom, hogy elhagyott a nyár,
S a tél nyomul az ősz mögött;
Fák ágain csillogó jégzománc
A fénykörben hópehely köröz

Nem is gondoltam volna tán
-a tegnapot a ma követte nesztelen-,
hogy ily hamar elillan a nyár.
s a nyárból tél lesz hirtelen.

Puha szőnyegén félve lépkedem,
fehér leplét be nem szennyezem,
mert hűs béke ül lelkemen.
tél suhan át szívemen.

Dermedt kérgű holdbéli táj,
hideg fagyott keménység.
Látod, hogy ez nekem fáj,
hisz melegségre vágyom én.

Zord és hideg a télnek birodalma
Hol van az aranyló napsugár?
Mely felolvasztja e rút világot!
Szívem új reményre vár.

d102k58, Katinka, janow, piciangyal, ambrus.magdolna, adcsilla

Egy érzésre tudsz gondolni
semmi más nem érdekel,
boldogság után kapaszkodsz
félsz, talán nem éred el.

Tarka lepkék csalogatnak
Szép remények rejtekén
Elfeledve fájó múltat
Menten foglyul ejtenéd

Magas hegyről le a völgybe
szél viszi az illatot,
lepke szárnyon egy érzés száll
köd mögött is Nap ragyog.

Beléd mar a felismerés
Talán nem lesz holnap már
A boldogság csak illúzió
És könnyedén tovaszáll.

 LIne, lariflari, janow

A csillagok, a fénylő csillagok
Egymásra is ragyognak mondd?
Saját fényű égitestek tehát: igen
Micsoda magfúzió hogy ez legyen.

És a bolygók, a sötét bolygók,
Ragyognak e egymásra mondd?
Nincs saját fényük tehát: nem.
Esetleg ha a csillagok besegítenek.

...És Napok lelkéből sugárzó galaxisok,
hová szórják szét önzetlen hevük?
Kódorgó kövek, milliárd meteor-titok
suhan örökre el, mert Űr a mindenük!

Az augusztusi ég hulló csillagai,
melyek valójában nem is csillagok,
lelkünkben míly gyönyört váltanak ki
nagy, vagy gombostűfejnyi ég-lángok

Jegyezte: adcsilla, katinka, janow

Majd katinka perverziója:

minden versszakból az első(majd második, s tovább!) sor:

A csillagok, a fénylő csillagok
És a bolygók, a sötét bolygók,
És Napok lelkéből sugárzó galaxisok,
Az augusztusi ég hulló csillagai,

Egymásra is ragyognak, mondd?
Ragyognak-e egymásra, mondd?
hová szórják szét önzetlen hevük?
melyek valójában nem is csillagok


Saját fényű égitestek tehát: igen
Nincs saját fényük tehát: nem.
Kódorgó kövek, milliárd meteor-titok
lelkünkben míly gyönyört váltanak ki

Micsoda magfúzió hogy ez legyen.
Esetleg ha a csillagok besegítenek.
suhan örökre el, mert Űr a mindenük!
nagy, vagy gombostűfejnyi ég-lángok