tengerszem blogja

Verőfényes, langymeleg nyárvégi napon,
lustán álmodozva heverek a napon.
Óriásira nőtt öreg cseresznyefánk,
a konyhában is sül már a csörögefánk.

Aranyvessző örvendezik a melegnek,
színe még napsütés nélkül is melenget.
Kedvesen bókolva mosolyog a szélnek,
ringatózik, akár egy dallamos ének.

Mellettem a kiskert, csendben szemlélődve
nézem a veteményt, hosszan, eltűnődve.
Milyen sok munka van abban, amit látok,
ó, hogy milyen szépek! Mit nekem, virágok?

Zöld a paprika, a paradicsom piros,
a babnak függönye egyszerűen csinos.
Szedelőzködöm, mert lassan hűvösödik,
lábamnál macskám is összébb gömbölyödik.

De most már szaporázzunk, mindenki fusson,
az illatozó fánkból nekem is jusson!
A vérszínű napkorong lassan búcsút int,
utoljára még bágyadtan visszatekint.

..............................................................................
Hej hinta-palinta,
oly` édes a lányka,

felrepíti ívben,
melegíti szívem.

Csipp-csepp, már csepereg,
hintalánc nyekereg,

hipp-hopp, tűnik a kék,
dirr-durr, csattog az ég.

Fut a kislány, kipp-kopp,
eresz alá, liccs-loccs,

tipegő-topogó,
szoknyája lobogó.

Egyedem-begyedem,
karomba ölelem.

..........................................................................................................
A kis cseles csigabiga, jaj, mit csinált?
Anyja szégyenére hát nem csövesnek állt?
Testhezálló kis házát csúful eladta,
facsigára vetett szemet az ebadta!

Meztelencsiga csigába süti haját,
hüledezik, és szörnyülködik a család!
Haja vonala, mint egy kakaós csiga,
elbűvölően bájos ornamentika.

Bíborcsiga baktat fel a csigalépcsőn:
"Már türelmetlenül vár fenn a barátnőm.
Búgócsigára változtatom a nevem,
mert ha nem pörgök, kikaparja a szemem."

...........................................................
Vakító fényszikrákat hányt a nap,
lehullott sokezer kristálydarab.
Szétporlottak a vad, harsány színek...
- S én vakarózom, valamik csípnek.

A természet pajkoskodik velem,
minden apró rezdülését lesem,
ezt a csodát, amely úgy elkábít...
- Egész felhőnyi szúnyogot csábít!

No de szedte, vette, teremtette!
Fullánkját karomba mélyesztette!
Vége lett a csodás hangulatnak...
- Rajtam egyre többen mulatoznak.

Természet Anyánk, nem jól van ez így,
miért vagy hozzám ennyire irigy?
Tán vétettem valamit ellened?
- Mért zúdítod rám a felesleged?

........................................
Ha idegszál sikolt,
s rajtam átgyalogolt
a kín, a mozdulat
már pánikhangulat.
Fáj... Szikrázó képek
villódznak, s elégek.
Így ez a fájdalom
kikészít, s fájlalom
lelkemet. Tudatom:
elhagy a tudatom.

Ám ha ezt kibírom,
magamból kiírom.

(Átdolgozás)